50 éves Kentaur (eredeti neve: Erkel László) díszlet- és jelmeztervező, festő, zenész, énekes. Budapesten született 1965. április 18-án. 1988-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd posztgraduális képzésben részesült a Murális Tanszéken. 1989-ben Derkovits ösztöndíjas lett. Alapító tagja volt az 1982-ben megalakult Satöbbi zenekarnak, ahonnan 1988-ban kivált, és szólólemezt jelentetett meg Presser Gábor és Sztevanovity Dusán közreműködésével. 2004-ben hívta életre új zenekarát, az Urban Stigmát. Elsőként a hazai rock koncertek történetében olyan színpadi produkciókat hozott létre, melyben a színház, mozgásszínház, film és képzőművészet a rockzenével párhuzamosan kapott szerepet.

1982 óta készít lemez- és könyvborítókat, (többek között színházi) plakátterveket. 1990-ben ismerkedett meg Eszenyi Enikővel, aki első színházi rendezéséhez, a Leonce és Lénához hívta díszlettervezőnek. Azóta számos magyar és külföldi produkciónak tervezett díszletet. Nemzetközi tervezői karrierje 1995-ben kezdődött, amikor a neves producer, Cameron Mackintosh felkérte a Miss Saigon, az Operaház Fantomja, az Oliver és a Martin Guerre című musicalek új látványvilágának megtervezésére. 2000 óta újra nagyobb hangsúlyt kapott festészeti munkássága, hazai és nemzetközi kiállításokon is megjelenik képzőművészeti alkotásokkal.

2001-től foglalkozik jelmeztervezéssel is. 2006 és 2010 között Roman Polanski Vámpírok bálja című musicalje teljes látvány világát már egy személyben ő jegyezte Budapesten, Bécsben és Belgiumban. 2004-ben képzőművészeti, díszlettervezői és zenei munkásságát bemutató könyv jelent meg a Hanga Kiadó gondozásában. Díszlettervezői munkájáért 1994-ben megkapta a Magyar Színikritikusok Díját, többször nyert Dömötör-díjat, 2003-ban az Operaház fantomja díszletét Gundel-díjjal jutalmazták. Jászai Mari-díjas (2007), Érdemes Művész (2013).


Több kecskeméti előadásban is közreműködött. 2005-ben Schiller Don Carlos című művének díszletét ő tervezte, valamint az elmúlt évek legnagyobb visszhangját kiváltó kecskeméti előadás, A Nyomorultak díszletét is ő álmodta meg. Munkájáról egy korábbi interjúban így vallott: "Csodálatos a kecskeméti színház, kitűnő a játéktér – Fellner és Helmer, a tervezőpáros tudott valamit, hiszen minden magyarországi és külföldi színházépületük fantasztikus. De mégis: a kecskeméti egy nagyon kicsi és klasszikus tér, nekünk pedig ebben a kicsi színpadi térben kellett megjelenítenünk ezt a hihetetlen hosszú eposzt, ahogy eljutunk a kőfejtőtől a párizsi utcákig, a barikádokig. Ha csupán a virtualitásra hagyatkozunk, és mindent vetítenénk a színpadon, azzal elveszett volna a történet drámaisága. Fontos célkitűzésünk volt, hogy olyan szcenikát hozzunk létre, amely kellően érzékelteti Párizsnak, ennek a hatalmas városnak a nyüzsgését. A két proszcéniumot is beépítettük, ezáltal a nézők úgy érezhetik, hogy ők is részesei a történetnek. Ugyanebből a megfontolásból nagyon kevés klasszikus kulisszát használunk, nincsenek oldaltakarások, nincsenek puha lábak, szuffiták, amelyek eltakarnák a lámpákat. Így az egész olyan hatást kelt, mintha a színház „beleépült” volna Párizsba. Úgy sejtem, ez a díszlet a legnagyobb, amely valaha Kecskeméten egzisztált, a színház erőn felül teljesített anyagilag és emberileg egyaránt. Mindenkinek maximális teljesítményt kellett nyújtania ahhoz, hogy ez a produkció elkészülhessen. Én magam több mint egy éve dolgozom ezen az előadáson, de tudom, hogy Cseke Péter igazgató már több mint két éve az előkészítő munkálatokat végzi. Az előadást látva úgy gondolom, hogy megérte. Szerintem ez a produkció nem csak, hogy méltó a kecskeméti Katona József Színházhoz, hanem tovább emeli annak fényét."


(Források:  *Bera Linda: Soha nem látott díszletet tervezett Kentaur Kecskeméten  *Kecskeméti Katona Színház)