1935. október 12-én született Luciano Pavarotti olasz operaénekes, minden idők egyik legnagyobb tenorja, "a Tenorissimo".

Apja pék volt Modenában, emellett amatőr énekes, még a nyolcvanon túl is fellépett. Luciano kisfiúként futballkapus szeretett volna lenni, felnőttként volt iskolai tanító és biztosítási ügynök. Hangja komolyabb képzésének csak tizenkilenc évesen látott neki, és a következő évben már díjat nyert egy kórussal; ezt tartotta élete fordulópontjának. Az operaszínpadon 1961-ben debütált, s alig három év múlva a milánói Scala igényes közönségét is meghódította a Bohémélet Rodolfójaként (a szerepre Herbert von Karajan ajánlotta az opera vezetőségének). Miután példátlan könnyedséggel egymás után kilencszer énekelte ki Donizetti Az ezred lánya című operájában a tenoristákat rettegésben tartó ária magas C-jét, hangja mellett hírneve és gázsija is a csillagokig szárnyalt.

Egyre mackósabb alakja két évtizeden át uralta a világ operaszínpadait: 1972-ben a New York-i Metropolitan közönsége rekordot jelentő 17 alkalommal tapsolta ki a függöny elé, 1977-ben minden idők egyik legnézettebb tévés operaközvetítése lett a Metropolitan Bohémélet előadása, a főszerepben természetesen Pavarottival. Hatalmas tömegeket vonzott, a londoni Hyde Parkban 150 ezres, Párizsban az Eiffel-torony tövében 300 ezres, a New York-i Central parkban félmilliós tömeg gyűlt össze ingyenes koncertjeire. Budapesten is többször vendégszerepelt.


Sokan és sokszor vádolták azzal, hogy üzletet csinál a zenéből. A kritikák akkor erősödtek fel, amikor az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokság hivatalos dala a Nessun Dorma című Puccini-ária lett az ő előadásában. Mások viszont éppen azért dicsérték, hogy közelebb hozta az emberekhez a magas művészetet. 1990-től adott koncerteket José Carreras és Placido Domingo társaságában. A három tenor könnyed darabokat is felvett repertoárjába, és popzenésznek is becsületére váló sikereket aratott.


Pavarotti rengeteg pénzt keresett, de bőkezűen adakozott is, számos koncertet adott barátaival, amelyek bevételét nemes célokra ajánlotta fel, versenyt szervezett tehetséges fiatal énekesek felkutatására.

Az elhízott, gerincproblémákkal küszködő sztártenor, akinek már a hangja sem volt a régi, 2004-ben vonult vissza a színpadtól. 2006-ban kezdett búcsúturnéját egészségi állapota miatt félbe kellett szakítania, a turné egyik állomása lett volna Budapest is. Hasnyálmirigy rákját hiába operálták, a 71 éves "Tenorissimo" 2007. szeptember 6-án hunyt el szülővárosában.

(Forrás:  *Sajtó- és Fotóarchívum)