1906. március 16-án született Légrády Sándor festő- és grafikusművész, a leghíresebb magyar bélyegtervező.

 

Légrády Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából kiadott emlékbélyegen

 

Budapesten jött a világra, 1921-től az Iparművészeti Főiskola ötvös szakán tanult, majd a Fővárosi Iparrajz Iskola díszítőfestő osztályán az üvegfestő szak mesternövendéke lett. 1923-ban az országos cserkészkiállításon Patrona Hungariae című képéért legszebb festmény díjat kapott. Cserkészzászlókat tervezett, 1924-ben az Áldoztató kelyhek tervpályázaton 1. díjat nyert. 1927-től az Országos Üvegfestő Műintézet tervezőjeként dolgozott. Üvegablakai közül kiemelkedik a zsidó múzeum ószövetségi jeleneteket ábrázoló ablaka, valamint a Bosnyák téri plébániatemplom rózsaablaka.

Figyelme mindinkább a sokszorosító grafika felé fordult. 1931-ben került az Állami Nyomdába, ahol 1941-ig grafikusként, postabélyeg- és államiértékpapír-tervezőként dolgozott, itt kezdett az akkortájt bevezetett mélynyomásos eljárással postabélyegeket alkotni. Első ilyen munkája, az 1932-ben készült Szent Erzsébet-sorozat nagy sikert aratott. 1933-ban ő tervezte a gödöllői cserkész világtalálkozó építményeit és bélyegeit, az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus szabadtéri oltárait a Bazilikánál és a Hősök terén, ő festette a találkozó emléklapjait, plakátjait, képeslapsorozatait. Az 1938-ban megjelent Szent István jubileumi bélyegsorozata Buenos Airesben első díjat nyert, 1940-ben infulát (papi kendőt) készített XII. Pius pápa számára. Munkásságáért Iparművészeti Ezüstérem kitüntetést, Horthy Miklós kormányzótól Signum Laudis érdemrendet kapott.

 

Kodály Zoltán (Légrády Sándor festménye)

1941-ben művészeti államtitkárnak nevezték ki, a miniszterelnökségre, majd a honvédelmi minisztériumba osztották be. A háborús években aktív részese volt a Mátyás templom kincsei megmentésének, majd azok visszakerülésének. 1945 közepén a népügyészség vizsgálati fogságba helyezte egyes háború alatt készített plakátjai miatt, felmentése 1949-ben emelkedett jogerőre.

1948-ban kezdett újból bélyegtervezéssel foglalkozni. 1949-ben javaslatára adták ki a Lánchíd újjáépítését támogató feláras bélyegblokkot. Az általa tervezett harmadik Lánchíd-blokk igazi filatéliai siker lett. 1949-ben a Magyar Posta felkérésére "ötéves terv" bélyegsorozatot készített. 1953-ban, egyik legnagyobb művészeti elismeréseként, az aacheni Madonna-bélyeg kiállításon Erdélyi Madonna című bélyege harmadik díjat kapott. 1957-ben - felkérésre - ő tervezte a Magyar Népköztársaság új címerét, az úgynevezett Kádár-címert.

Munkássága során mintegy 100 alkalmi és forgalmi bélyeget, bélyegsorozatot és blokkot tervezett a magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjairól és eseményeiről. Bélyegeiből közel 70 millió került forgalomba, nem egy közülük világkarriert futott be. A bélyegrajzolással a magyar kultúra és történelem terjesztésében is fontos szerepet vállalt. Színes egyéniségére jellemző, hogy New Yorkban és Detroitban a 60-as évek közepén oltárképeket festett, és csipketervező iparművészként is hírnevet szerzett magának.

74 éves koráig az Állami Nyomdában dolgozott, utolsó bélyegét - a 925 éves tihanyi apátság alapítóleveléről - 1980-ban készítette. 1987. július 15-én hunyt el Budapesten. Születésének századik évfordulójára - stílszerűen - bélyeg kiadásával emlékeztek.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)