1990. december 9-én Lech Walesát, a Szolidaritás szakszervezet egykori vezetőjét választották Lengyelország elnökévé. 1995 decemberéig töltötte be ezt a posztot.

Walesa 1943. szeptember 29-én született Popowóban. 1961-ben elektroműszerészként kezdett dolgozni, majd 1967-ben a katonai szolgálat letöltése után a gdanski Lenin Hajógyár villanyszerelője lett. 1970 decemberében, az élelmiszerárak emelése miatt kirobbant munkásmegmozdulások idején a hajógyári sztrájkbizottság egyik vezetője volt, s részt vett az állampárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárával, Edward Gierekkel folytatott tárgyalásokon. 1976-tól többször volt munka nélkül politikai tevékenysége miatt. Amikor 1980 nyarán kirobbant a gdanski Lenin Hajógyárban a munkások sztrájkja, ő szervezte meg a sztrájkbizottságot, a legenda szerint a kerítésen átmászva jutott be az üzembe. Augusztus 31-én ő írta alá a kormánnyal kötött megállapodást, amely kimondta a munkások sztrájkhoz való jogát és engedélyezte független szakszervezetek létrehozását. Az újonnan létrejött, hamarosan tízmillió tagot számláló Szolidaritás szakszervezet vezetőjeként Walesa világszerte ismert lett.

A kiharcolt viszonylagos szabadságnak a Wojciech Jaruzelski tábornok, miniszterelnök által 1981. december 13-án kihirdetett szükségállapot vetett véget. A Szolidaritást betiltották, vezetőjét házi őrizetben tartották és csak 1982. november 12-én bocsátották szabadon. Walesa ezután újra a hajógyárban dolgozott, s 1983 októberében, máig egyedüli lengyelként megkapta a Nobel-békedíjat. A döntés újabb lendületet adott a földalatti mozgalomnak.

Az állampárti vezetés 1989 februárjában kénytelen volt tárgyalást kezdeni az akkor még illegális ellenzékkel. A kerekasztalnál áprilisra megszületett egyezség kimondta a Szolidaritás legalizálását, s a részben szabad választások megtartását. A voksolás a Szolidaritás elsöprő győzelmét hozta, Walesát parlamenti képviselővé választották.

Walesa az 1990 végén tartott elnökválasztás második fordulójában, december 9-én győzött, s miután lemondott a Szolidaritás vezetéséről, 1990. december 22-én beiktatták államfői hivatalába. Elnöki ténykedése során tekintélyelvű irányításra törekedett, emiatt számos bírálat érte még egykori szövetségesei részéről is. 1993-ban szakított a Szolidaritással. Az 1995-ös elnökválasztáson kemény és erőszakos választási hadjárata ellenére is alulmaradt a baloldali Aleksander Kwasniewskivel szemben.

Egy időre visszament villanyszerelőnek a hajógyárba, s elindult a 2000-es elnökválasztáson, de megalázó vereség után bejelentette visszavonulását a politikától.

Walesa személye, politikája sokféleképpen értékelhető, történelmi szerepe azonban nem vitatható. A munkásvezérség volt számára az igazán testhez álló szerep, a másféle politizálást kívánó államfői tisztséghez nem sikerült megtalálnia a megfelelő hangot.

(Forrás:  *Sajtó- és Fotóarchívum)