1926. május 1-jén  született Lax Péter (Peter D. Lax) Wolf- és Abel-díjas magyar-amerikai matematikus.

Budapesten jött a világra, édesapja a neves belgyógyász, Lax Henrik volt. Középiskolai tanulmányait a Kármán Mór által alapított Mintagimnáziumban (a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium) kezdte el. Matematikai tehetsége hamar megmutatkozott, előbb nagybátyja, Korodi Albert, majd Péter Rózsa, Kőnig Dénes és Turán Pál egyengették útját a számok tudományának rejtelmeiben. Zsidó származása miatt családjával 1941-ben elhagyta Magyarországot, és az Egyesült Államokban telepedett le. New Yorkban a neves Stuyvesant középiskolában tanult, ahol a matekórákra nem kellett bejárnia, az iskolai csapatot a matekversenyeken erősítette. Amerikában találkozott későbbi mentorával, Neumann Jánossal, Erdős Pállal, aki Albert Einsteinnek is bemutatta, valamint későbbi doktori konzulensével, a német származású Richard Couranttal. (Tudománytörténeti kuriózum, hogy Erdős egy 1943-as cikkének lábjegyzetében egy tétel bizonyítójaként hivatkozott az akkor még csak tizenhét éves Laxra.)

Második világháborús katonai szolgálata idején Los Alamosban, az atombomba kifejlesztésén munkálkodó Manhattan-terv keretében dolgozott. A katonai szolgálat előtt a New York Egyetemen elvégzett három szemesztert, a komplex analízis hallgatójából hamarosan a tárgy előadójává vált. A háború befejezése után, 1946-ban tért vissza a New York Egyetemre, 1949-ben doktorált, majd az egyetem Courant Intézetébe került, ahol 1958-tól professzorként dolgozott, a Számítástechnikai és Alkalmazott Matematikai Központ vezetője volt, 1972-1980 között az igazgatói posztot is betöltötte.

TÁMOGATÓINK

   

Sokirányú tudományos munkássága során a funkcionálanalízis és alkalmazása, a differenciálegyenletek és numerikus megoldásuk foglalkoztatták. Az ötvenes-hatvanas években végzett munkáival megalapozta a nemlineáris (hiperbolikus) egyenletek elméletét. Sokszor kutatott olyan területeket, ahol az elméleti matematika és az alkalmazott fizika találkozik. Széles körben ismertek a hullámelmélettel kapcsolatos munkái, tisztázta a lökéshullám-elméletet. Felfedezéseit az időjárás-előrejelzésben, a repülőgép-tervezésben és a telekommunikációban is felhasználják.

Korunk egyik legnagyobb elméleti és alkalmazott matematikusaként tartják számon, jelentős eredményeket ért el a parciális differenciálegyenletektől a műszaki alkalmazásokig terjedő széles skálán. A modern számítógépes matematika egyik alapítója, aki úttörő szemlélettel mérte fel a számítástechnika alkalmazásának lehetőségeit a tudomány, az oktatás és a kommunikáció területén. Szívügyének tartotta a fiatalok matematikai képzését, kiváló oktató, élvezetes előadó volt. Sokat tett a matematikaoktatás megreformálásáért, a differenciálegyenletekkel kapcsolatos munkája évtizedekig a matematikai tanterv részét képezte.


Munkásságát számos szervezeti tagsággal, kitüntetéssel ismerték el. 1970-ben az amerikai tudományos akadémia tagjává, 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 1986-ban Ronald Reagantől vehette át az amerikai National Medal of Science-díjat. 1987-ben megkapta az akkor legrangosabb matematikai kitüntetést, a Wolf-díjat, 2005-ben neki ítélték a matematikai Nobel-díjként számon tartott Abel-díjat. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2012-ben megkapta az Amerikai Magyar Alapítvány George Washington-díját.

1962-ben látogatott haza először, a kilencvenes évek kezdete óta rendszeresen megfordult Budapesten, előadásai vonzották a hallgatóságot. 2008-ban magyarul is megjelent a Lineáris algebra és alkalmazásai című munkája.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)