85 éve, 1931. szeptember 9-én Budapesten született Latinovits Zoltán Kossuth- (posztumusz), Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike volt, sokan úgy is nevezték: „a Színészkirály”.

Latinovits Zoltán 1968-ban

Apja, Latinovits Oszkár délvidéki földbirtokos, fia születése után egy nappal elhagyta a családot, a Gundel famíliából származó anyja később Frenreisz István belgyógyászhoz ment férjhez, ebből a házasságból született Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. Latinovits érettségi után asztalos tanonc, hídépítő munkás volt, majd a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult. Magas szinten kosárlabdázott is, szenvedélye volt a vitorlázás.

1956-ban építészmérnöki diplomával szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz, egy év múlva Miskolcra került, és a társulat vezető színésze lett. 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájában partnere a vendégszereplésre meghívott Ruttkai Éva volt, életre szóló szerelem szövődött köztük.


1962-től a Vígszínház, majd 1966-tól két évig a Thália Színház tagja volt. Ezt követően, az 1968/69-es évadban a kecskeméti Katona József Színházban játszott. Ebben az időszakban ugyanis nem volt szerződése, az új évadra még nem sikerült ismét státuszhoz jutnia a Vígszínházban, ahová vissza akart térni. Így elfogadta a kecskemétiek felkérését, Molnár Ferenc: Liliom című darabjának címszerepét, melyben óriási sikert aratott. (El kellett mondanom Liliomot című cikkünk itt olvasható: »»)

1969 és 1971 között ismét a Vígszínház tagja volt. Ezután a fővárosban gyakorlatilag bojkottra ítélték, ezért a veszprémi Petőfi Színháznál dolgozott, ahol rendezőként is bemutatkozhatott. Utoljára az Operettszínházban Békeffi István A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című zenés játékában lépett színpadra. Számtalan színpadi szerepe közül talán a legemlékezetesebb Rómeó, Cipolla (Thomas Mann: Mario és a varázsló), a festő (Arthur Miller: Közjáték Vichyben), az őrnagy (Örkény István: Tóték) és Ványa bácsi Csehov drámájában.


Az Örkény-dráma filmváltozatában (Isten hozta, őrnagy úr) is ő játszotta a címszerepet, ötvennél több filmszerep közül kiemelkedik még Bükky százados a Hideg napokban, az Ötödik pecsét Civilruhása, továbbá a Karinthy művéből készült Utazás a koponyám körül című filmben az író és másik énje. Ezért az alakításáért a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját vihette haza. Emlékezetes a 141 perc a befejezetlen mondatból Wavra professzora, valamint természetesen a Huszárik Zoltán rendezte Szindbád, a magyar filmtörténet egyik legnagyobb sikere, a szerep, amely összefonódott Latinovits nevével.

Rendkívüli tehetségű szavaló volt, kiválóan adta elő Ady Endre, Kosztolányi Dezső József Attila, Illyés Gyula verseit.


Színpadi alakításait őszinte indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó ábrázolás, egész munkásságát a megszállottság és a kérlelhetetlen igényesség jellemezte. Ő maga mondta: "Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok." Harcait, igazságkeresését írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló című (1973) önéletrajzi kötetében. Sokat viaskodott a hatalom képviselőivel és színházi feletteseivel, de soha nem hozhatta létre az általa elképzelt színházat a hozzá hasonló szemléletű színészek és színházi emberek közreműködésével. Idegei felőrlődtek, egymást érték a kórházi kezelések, állapota egyre rosszabbodott. A mai napig vitatott, hogy 1976. június 4-én öngyilkossági szándékkal lépett-e a vonat elé a balatonszemesi vasúti átjáróban, vagy baleset történt. A helyi temetőben nyugszik, Szemesen működik 1984 óta a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum.

1966-ban Jászai Mari-díjat, 1970-ben Balázs Béla-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet kapott. A Kossuth-díjjal 1990-ben posztumusz tüntették ki, összegyűjtött írásai 1985-ben jelentek meg. A Gundel Étterem kávézója felvette nevét, ugyanis a színész a ház első emeletén jött a világra. 2002-ben kisbolygót eveztek el róla.

(Források:  *MTVA *Színházi képregény - 100 év Kecskeméten  *Színházművészeti Lexikon)