
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 21.

PARTNEREINK

Lapozgató2017. február 1-28.

február 4.

25 éve, 1992. február 4-i számában Bács-Kiskunban harmincezren várnak vonalra címmel a megye telefonellátottságának helyzetét mutatta be a Petőfi Népe. Jól jellemezte az akkori helyzetet, hogy míg tőlünk 250 kilométerre — nyugatra — a hegycsúcsokon épült menedékházakban, a rejtett majorokban is természetes volt a telefonkészülék léte, abban az időben nálunk még sok településen múzeumba illő, tekerős masinákat használtak. A lap ugyanakkor kedvező híreket is közölt: a Magyar Távközlési Vállalat megyei üzemvezetője, Gyenes Géza többek között a cég legjelentősebb fejlesztési terveit ismertette. „1992-ben befejeződik a kecskeméti elektronikus központ telepítése. [...] Az idén kétezer állomást szerelhetünk föl a megyeszékhelyen. Úgyhogy továbbra is türelmet kérnénk. Egyéneknek nem tudunk a közeljövőben telefont ígérni, rendkívüli vállalkozói igényekre harminc számot tartalékoltunk. A megye többi településén is, most már csak akkor tudunk fejleszteni, ha a kecskeméti elektromos központunk munkába áll. Reméljük, hogy a Budapest-Szeged optikai gerincvezeték nemsokára eléri Kecskemét határát. Februárban dől majd el, hogy megindulhat-e a megye középső térségében — Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kiskőrös, Kalocsa vidékén — egy nagy korszerűsítés és fejlesztés. Ha sikerülne oda — külföldi tőke bevonásával — csúcstechnológiát telepíteni, végre megoldódhatnának a kiskunsági, Duna melléki települések gondjai is. A megvalósításról február végén tudunk majd érdemben nyilatkozni. Ha minden rendben megy, 1992-ben öt-hat ezer készüléket tudunk bekötni Bács-Kiskunban. De ez a szám még változhat; meg is duplázódhat...”
(Forrás: *Petőfi Népe, 1992)

február 14.

Sas József színész, rendező, humorista emlékezett vissza a hírös városban 1966 és 1973 között töltött éveire. „Valamennyi, vidéken eltöltött színházi évadomból, színészéletemből mindenekelőtt és elsősorban Kecskemétre emlékszem. Arra a csodálatos hét szezonra, amit ott töltöttem. Az izgalmas bemutatók, a piaci hurkasütők, a keserves színészházi napok… És persze Radó Vili bácsi! […] A kecskeméti színház volt az egyetlen, ahol mindenkit szerettem. Senkitől sem szégyelltem tanácsot kérni, főleg nem az öregektől, Jánoky Sanyitól, Szalma Sanyitól.”
(Forrás: *Kecskeméti Lapok, 1992)

február 15.

Egy sokak számára emlékezetes jótékonysági komolyzenei hangversenyről számolt be 75 évvel ezelőtt a Kecskeméti Lapok. „A Mozart hangverseny a kecskeméti zenebarátok számára művészi élményt jelentett. Mihó Ida, Puky Margit, Vásárhelyi Zoltánné és Szabadi Sándor zene- és énekszámai fővárosi hangversenyen is teljes sikert jelentettek volna. Hálás elismerést érdemelnek, amiért kiváló képességeiket a művészet és a Vöröskereszt szolgálatába állították. Nemesszeghy Lajos újból elragadtatást keltett az árvaház női karának szebbnél-szebb énekszámaival. Az egyes számokat Jobbágy Mária vonzóan és kedvesen vezette be. A gondosan megrendezett szép est közönsége sokáig fog visszaemlékezni arra a ragyogó beszédre, amelyben dr. Cserey-Pechány Albinné Mozart életét és egyéniségét megelevenítette. A beszéd tartalma, színes stílusa és főként lebilincselő elmondása ritka előadói képességre vallott és méltán keltett mély és maradandó hatást.”
(Forrás: *Kecskeméti Lapok, 1942)

február 18.

50 éve rangos finn kitüntetést kapott Kodály Zoltán. 1967. február 18-i számában a Petőfi Népe adta közzé a hírt: „Kekkonen finn köztársasági elnök a Fehér Rózsa első fokozata parancsnoki érdemrendet adományozta Kodály Zoltán akadémikusnak, a magyar és a nemzetközi zenei élet nesztorának, a világhírű komponistának és zenetudósnak. Erdem Olavi Raustila, Finnország budapesti nagykövete pénteken ünnepélyes aktus keretében nyújtotta át a legmagasabb finn kitüntetést Kodály Zoltánnak a nagykövetségen.”
(Forrás: *Petőfi Népe, 1967)