1842. április 11-én hunyt el Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, keletkutató, a tibeti filológia megalapozója.

1784. április 4-én született az erdélyi Kőrösön. Elszegényedett székely nemesi szülők hatodik gyermeke volt. Tizenöt évesen gyalog ment Nagyenyedre, ahol a Bethlen Kollégiumban szolgadiák lett, s mire 1815-ben befejezte tanulmányait, már maga is évek óta tanított alma materében. Az akkor már tizenhárom nyelven író és olvasó Csoma angol ösztöndíjjal a nagyhírű göttingai egyetemen tanult még három évig. Minden bizonnyal ekkor ismerkedett meg a magyarság őstörténetére vonatkozó különféle elméletekkel is, melyek közül a hun-avar-magyar rokonságnak és az akkoriban népszerű ujgur eredetnek tanárai között is akadtak lelkes hívei. Gotfried Eichhorn volt az, aki a Nagyenyedről érkezett diákok ügyeivel foglalkozott, tőle tanult arabul és törökül, és ő volt az, aki a magyarok eredete kapcsán felhívta figyelmét az arab történeti források fontosságára. Később, amikor útra indult keletre, először az arab krónikákat tanulmányozta Konstantinápolyban.

Ekkor határozta el, hogy felkeresi Ázsiában a magyarok őshazáját. Úgy tervezte, hogy Oroszországon át utazik, ezért megtanult még néhány szláv nyelvet is. A hosszú útnak 1819 novemberében vágott neki gyalog, s tervein módosítva a Balkánon át jutott el Konstantinápolyig. Innen hajóval Szíriába ment, majd arab viseletben, egy karavánhoz csatlakozva utazott tovább Moszulba. A Tigris folyón csónakkal jutott el Bagdadba, majd innen 1820 októberében ért Teheránba.

Szkander bég néven 1821 márciusában folytatta útját kelet felé. A Hindukus hegyláncon átkelve 1822-ben érkezett Kabulba, majd Kasmír felől eljutott a nyugat-tibeti Ladakh székhelyének számító Lehbe. Tovább akart menni, de meggyőzték, hogy ez túl nagy veszélyekkel jár. Az idegenre felfigyelt a helyi angol vezetés, először kémnek vélték és elfogták, de aztán meggyőződtek ártatlanságáról. Úgy döntött, hogy megtanulja a tibeti nyelvet, és az angol kormánymegbízott közvetítésével a helyi uralkodótól ajánlólevelet kapott a zanglai kolostor tudós lámájához.

A következő éveket Zanglában, a phuktali kolostorban és Kanamban töltötte. Végigolvasta, kivonatolta és a nyugati világ számára magyarázatokkal látta el a tibeti nyelvű buddhista "Biblia" 325 kötetének 105 ezer lapját, összeállította mintegy 40 ezer szócikkből álló tibeti-angol szótárát, a tibeti nyelvtanról szóló művét, és régi tibeti kéziratokat is vásárolt, amelyeket hazaküldött az Akadémiának. Eredményeiért a londoni Királyi Ázsiai Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába fogadta.

Tibetből 1831 májusában érkezett Kalkuttába, ahol a Bengáli Ázsiai Társaság székházában nekilátott művei nyomdai előkészítéséhez. Ezek 1834-ben készültek el, belőlük ötven példányt hazaküldetett. A következő években Molla Eszkander Csoma a Mulk-i Rúm (Európából való Csoma Sándor írástudó) névre kiállított okmányokkal bejárta Észak-Bengáliát, majd ismét Kalkuttában folytatott tudományos munkát, illetve a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosaként tevékenykedett.


1842 tavaszán újra elindult Lhászába hogy megvalósítsa eredeti célját, és fellelje a magyarok őshazáját, amelyet a belső-ázsiai Dzsungáriában, a Hszincsiang-Ujgur területen (a mai Kína legnyugatibb tartományában) remélt megtalálni. Útközben maláriában megbetegedett - mások szerint aszkéta életmódja gyengítette le -, és 1842. április 11-én, 45 éves korában Dardzsilingben meghalt. Itt temették el a helybéli angol kolónia tagjainak jelenlétében. Kőrösi Csoma Sándor sírja nemcsak a világjáró magyaroknak, hanem a buddhistáknak is zarándokhelye, akik bódhiszattvaként (megvilágosodott lényként, aki a jövőben Buddhává válik) tisztelik. Nyughelye fölé 1845-ben a brit Királyi Ázsiai Társaság emelt emlékoszlopot, majd az MTA is emléktáblát helyezett el itt.

Kőrösi Csoma alakja szerepel Jókai "És mégis mozog a Föld" című regényében, tiszteletére szülőfaluja 1902 óta a Csomakőrös nevet viseli. Halálának 125. évfordulója alkalmából 1967-ben a Magyar Földrajzi Társaság Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet alapított, amelyet négyévente ítélnek oda. Az élet vendége - Csoma legendárium címmel Szemző Tibor dokumentumfilmet készített a neves keletkutatóról. A Csoma Szobája Alapítvány 2008 óta önkéntesekkel dolgozik Kőrösi Csoma dardzsilingi lakószobája és az azt magában foglaló középkori palota megmentésén. Tar községben, a Mátraalján fekszik a Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark, melyet a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség hozott létre. Nevét iskolák, utcák és művelődési központ is viseli.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)