Korda Sándor (Sir Alexander Korda)
magyar származású filmrendező és producer
(1930-as évek - MTI Fotó: reprodukció)

A húszas években több európai országban dolgozott, majd Hollywoodba ment. Karriert csinálni ekkor még nem tudott, s alig 20 dollárral zsebében, de tapasztalatokban gazdagon tért vissza Európába. 1931-ben utazott Angliába, ahol a következő évben London Films elnevezéssel filmvállalatot alapított. A London melletti Denhamben vásárolt birtokon a semmiből teremtette meg az angol filmipart, s felvette a harcot az amerikai filmdömpinggel. Stúdióiban évente átlagosan 250 filmet gyártottak, s ezek színvonala nem maradt el a hollywoodi produkciókétól. Legfontosabb alkotótársa két öccse, a rendező Zoltán és a díszlettervező Vince volt.

Első átütő sikere a VIII. Henrik magánélete lett 1933-ban, az alkotást két Oscar-díjra jelölték, és a címszereplő Charles Laughton el is nyerte a kitüntetést. A következő években forgatott filmjeiben (Don Juan magánélete, Rembrandt, Lady Hamilton) a történelem és a művészet nagyjait hozta emberközelbe, s hasonló népszerűséget értek el a Korda Zoltán által rendezett mese- és dzsungelfilmek, amelyeknek producere volt. A bagdadi tolvaj több Oscar-díjat is kapott, A dzsungel könyvét jelölték a kitüntetésre.

Olyan színészek pályáját indította el, mint Laurence Olivier és Vivien Leigh (akik a Lady Hamiltonban játszottak együtt), továbbá Merle Oberon, akit később feleségül is vett. Dolgozott a magyar származású Leslie Howarddal (Női szakasz, A vörös Pimpernel) és Marlene Dietrichhel is (Őnagysága nem akar gyereket). Filmvállalkozásain nem egyszer vagyonokat veszített, de mindig talpra állt.
1936-ban megkapta a brit állampolgárságot, 1942-ben az angol filmgyártás létrehozásában végzett kimagaslóan eredményes munkásságáért VI. György király lovaggá ütötte. A kitüntetést személyében első alkalommal kapta meg filmrendező, így kijárt neki a Sir Alexander Korda megszólítás.

A második világháború alatt ismét Hollywoodba ment, de már ünnepelt rendezőként. A háború után visszatért Angliába, ahol jobbára producerként tevékenykedett. Utolsó munkája a Laurence Olivier rendezésében és főszereplésével készült Shakespeare-adaptáció, a III. Richard volt 1955-ben. Hatvanévesen harmadszor is megnősült, de nem sokáig élt együtt huszonéves feleségével: 1956. január 23-án halt meg Londonban szívroham következtében. Emlékét Túrkevén filmszínház őrzi, mellszobra is áll itt. Róla nevezték el a néhány éve felavatott etyeki filmstúdiót, és a brit filmakadémia (BAFTA) az év legjobb brit filmjének járó kitüntetést az ő nevét viselő díjjal jutalmazza.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)