Könyves Kálmán magyar király1116. február 3.

1116. február 3-án Székesfehérváron hunyt el Könyves Kálmán Árpád-házi magyar király, a korabeli Európa legműveltebb uralkodója.

Könyves Kálmán Thuróczy János krónikájában (1488)

1074. körül született Székesfehérváron, apja I. Géza király, anyja Zsófia királyné, a belga-limburgi Arnulf herceg lánya volt. Géza 1077-ben bekövetkezett halála után a fiút atyai nagybátyja, I. László király nevelte, és papnak szánta, ő azonban a felavatás elől Lengyelországba szökött. László innen hívta vissza, s őt jelölte utódának. 1095-ben követte Lászlót a trónon, a következő évben meg is koronázták, miután megosztotta a hatalmat öccsével, Álmossal, aki dukátust (hercegséget) kapott Horvátországban.

A testvérek közötti béke azonban csak időleges volt, Álmos már 1098-ban fellázadt bátyja ellen, de akkor még békésen megegyeztek Tiszavárkonyban. Hatalma biztosítására Kálmán 1105-ben megkoronáztatta fiát, a későbbi II. Istvánt, amivel ismét kivívta öccse haragját. Álmos a következő években Lengyelországgal és a csehekkel is szövetségre lépett a magyar korona megszerzése érdekében, ám bátyja behódolásra kényszerítette. 1107-ben elvette tőle a dukátust, és Jeruzsálembe küldte. 1108-as hazatérése után Álmos merényletet szervezett az uralkodó ellen az általa alapított dömösi apátság átadásánál, majd V. Henrik német-római császártól kért segítséget, de a támogatására érkező birodalmi hadakat Kálmán legyőzte. A testvérek közti összecsapás utolsó felvonása 1115 táján zajlott le, amikor a nyughatatlan herceg újabb összeesküvést szőtt, Kálmán pedig ezúttal minden addiginál kegyetlenebb módszerhez folyamodott: öccsét Béla nevű gyermekével – a későbbi II. Bélával – együtt megvakíttatta és a dömösi kolostorba záratta.

Székely Bertalan falfestménye a kecskeméti Városházán

Uralkodása első évében indult meg az első keresztes hadjárat. Kálmán a jobbára fosztogatásra szerveződő seregekkel szemben kíméletlen szigorral lépett fel, Bouilloni Gottfried rendezett hadait viszont – erős kísérettel – átengedte Magyarországon. Külpolitikájában I. László nyomdokain haladva az expanzió híve volt. A Dél-Itáliában letelepedő normannokkal és bizánciakkal kötött szövetségnek köszönhetően rákényszerítette a velencei dózsét a horvát és dalmát hercegi cím feladására, és miután 1102-ben Tengerfehérvárott (ma: Biograd na Moru) Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyává koronázták, ezeket a területeket Magyarországhoz csatolta. A 12. század elején kiéleződő invesztitúraharcokban egyértelműen a pápaságot támogatta (emiatt állt V. Henrik császár Álmos pártjára). Adriai hódításai elismerése fejében 1106-ban, a gaustallai zsinaton lemondott az invesztitúra jogáról (a püspök beiktatásának jogáról), keresztülvitte Magyarországon a VII. Gergely pápa által meghirdetett, úgynevezett gregorián reformokat, hozzájárult a papi nőtlenség bevezetéséhez, kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését, és ő állította fel a nyitrai püspökséget.

Belpolitikájában kiemelkedik törvényhozói tevékenysége. Két törvénykönyv (1100, illetve 1116 körül) kiadása fűződik a nevéhez, melyek László rendelkezéseihez képest jóval enyhébb büntetési tételeket vezettek be: mérsékelték a testcsonkítás és a halálbüntetés alkalmazását, eltörölték a kínzást. Legfőbb célja az volt, hogy megszilárdítsa a királyi hatalmat és az ország gazdasági helyzetét, ezért szűkmarkúan osztotta a javakat az egyháznak, és megszigorította a világi birtokok öröklésének rendjét. Hosszú távra meghatározta az erdélyi vajda és a horvát bán címek használatát, intézkedéseket hozott a rabszolga-kereskedelemről, a zsidókról és a honvédelemről. Törvényei a korhoz képest felvilágosult módon jártak el a mágiával kapcsolatban is. Kálmánnak tulajdonítják a mondást: "A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék." Csak a strigák, a pogány hitvilág repülő, vérszívó boszorkányainak létezését tagadta, viszont törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen.

Könyves Kálmán szobra a Hősök terén

Könyves Kálmán intézkedéseivel elévülhetetlen érdemeket szerzett az I. István által megalapozott keresztény állam megszilárdításában, külpolitikájának köszönhetően Magyarország megerősödött, Közép-Kelet-Európa meghatározó hatalmává vált. Személyéről az utókor krónikái meglehetősen előnytelen képet festettek, valószínűtlen, hogy akár püspök, akár király lehetett volna, ha valóban selypít, sánta, kancsal és púpos. Híres volt kivételes műveltségéről, az első lengyel krónika szerzője, Anonymus Gallus írta róla, hogy "korának minden uralkodóját felülmúlta tudományával". Udvara szellemi központként szolgált, tudós papokkal vette körül magát, ő volt az első királyunk, akinek udvarában irodalmi élet alakult ki, melynek fontos termékei az István-legendák.

Az Árpád-kor egyik legjelentősebb uralkodójának magánélete kevésbé volt sikeres. Első felesége, Buzilla (Felícia), Roger szicíliai normann gróf lánya és László fia meghalt. Feleségül vette Vlagyimir Monomah orosz nagyfejedelem leányát, Eufémiát, akit házasságtörés gyanújával 1114 táján elűzött, és tőle született fiát, Boriszt nem ismerte el. Álmossal szemben tanúsított kegyetlensége a későbbiekben véres viszályokat eredményezett, örökösének, II. Istvánnak pedig egy másik trónkövetelővel, Kálmán kitagadott fiával, Borisszal kellett megmérkőznie.

(Források:  *kozterkep.hu  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)

Könyvajánló

MEGJELENT!   MEGJELENT!   MEGJELENT!

VALLOMÁSOK, EMLÉKEK
- az életről, Kecskemétről

Ötven életút, ötven sikertörténet

(további információk: »» )

 

 

TÁMOGATÓINK

   

A Hírös Naptár Szerkesztősége ajánlata