1975. augusztus 14-én hunyt el Kisfaludi Strobl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas szobrász, kiváló művész.

1884. július 1-jén született Strobel néven a Zala vármegyei Alsórajkon. Apja tanító, anyja parasztlány volt. A budapesti iparművészeti iskolában, majd Zala vármegye Deák-ösztöndíjasaként Bécsben és Párizsban tanult, nyaranta Stróbl Alajos és Telcs Ede műtermében dolgozott. 1909-ben volt az első kiállítása Budapesten, Finale (1911) szobrával 1912-ben elnyerte a Rudics-díjat, amelynek összegéből olasz, francia és belga tanulmányútra ment. Első köztéri feladatát 1913-ban kapta, de Horváth Mihályt ábrázoló szobrát csak 1934-ben állították fel Szentesen. 1918 őszén hetek alatt mintázta meg az Őszirózsás katona figuráját, 1919-ben a Képzőművészeti Tanács Jóléti Bizottságának tagja volt, ennek ellenére vezető szobrász lett a Horthy-korszakban. Egy sor első világháborús hősi emlékművet készített, az ő műve volt a Szabadságtéren felállított irredenta szoborcsoport Észak alakja.

A Magyar Képzőművészeti Főiskola professzoraként 1924-től 1961-ig oktatta a felnövekvő szobrásznemzedékeket. Műveit lendület, jó karakterábrázolási készség, Rodin hatásáról tanúskodó elegáns mintázás jellemzi. Vénusz születése című aktszobra (1923) a pécsi Szülészeti Klinika előcsarnokát ékesíti. Művészportrékat is készített, amelyek közül kiemelkednek az Iványi Grünwald Bélát (1924), a Györgyi Dénest(1923) és a Pásztor Jánost (1934) ábrázoló alkotások. A húszas-harmincas években többször járt Amerikában és Angliában, számos ismert személyiséget mintázott meg, köztük G. B. Shaw-t,(1932) a királyi családot (1937) és az arisztokrácia tagjait. 1938-ban megnyerte a Madách-szoborpályázatot, és őt bízták meg a Horthy István-emlékmű (Horthy Miklós kormányzó fia 1942. augusztus 20-án az orosz fronton repülőbalesetet szenvedett) tervezésével is, de egyik sem valósult meg. Egy másik Horthy István-emlékművét - Ad astra (Csillagok felé) - 1943-ban Siófokon állították fel. (Az emlékműnek a háborúban nyoma veszett, 2013-ban a másolatát avatták fel Siófokon.)

Kodály Zoltán és felesége, Péczely Sarolta Kisfaludi Strobl Zsigmond műtermében, 1960 körül (Forrás: OSZK)

Pályája a második világháború után sem tört meg, Vorosilov marsall a Műjégpálya előtt álló Íjász hatására, amelyet 1918-ban készített, őt bízta meg a gellérthegyi emlékmű megalkotásával. Az elterjedt, de alaptalan hiedelem szerint a szobrász a Horthy István emlékművet "pofozta át" a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva. Az azonban igaz, hogy a politikai változások között ügyesen manőverező művész egyes motívumokat átemelt régebbi alkotásaiból, a győzelmet jelképező bal oldali mellékalak egy 1928-as nyíregyházi huszáremlékmű mása - igaz, az atléta ott a bolsevizmus sárkányát tiporta el. A 13 méteres Géniusz vagy Szabadság-szobor, a pálmát tartó női alak - bár 1956-ban és 1992-ben is le akarták bontani - máig a főváros egyik szimbóluma.

Lenin-emlékmű (1968, Kecskemét)

1950-ben részt vett a Sztálin-szobor pályázatán, s őt bízták meg a Kossuth-emlékmű főalakja és a Millenniumi Emlékmű Kossuth- és Rákóczi-alakjának megalkotásával. Készített Lenin-szobrot Szombathely és Kecskemét számára, Egerben Végvári harcok című szoborcsoportját állították fel, elkészítette Kodály Zoltán, Szakasits Árpád, Izsó Miklós, Csajkovszkij mellszobrát. Csaknem ötven szobra áll magyarországi köztereken. Kecskeméten többek között a Mollináry-emlékmű, az Arborétumban található Magyar szentek szoborsétány és a ma már Kecelen látható Lenin-szobor az ő munkája. Az előző rendszerhez kötődő alkotásaiból az 1990-es években jó néhány a Szoborparkba került.

91 évesen, 1975. augusztus 14-én halt meg, művészi hagyatéka Zalaegerszegre került, a Göcsej Múzeumba, szülőháza ma emlékmúzeum. 1930-ban Corvin-koszorút, 1950-ben és 1953-ban Kossuth-díjat, 1952-ben kiváló művészi címet kapott, ezek mellett számtalan elismerésben és kitüntetésben részesítették.

(Források:  *leninstatues.ru  *OSZK  *Sajtó- és Fotóarchívum)