Kernstok Károly festő és grafikus, a Nyolcak vezéralakja 75 éve, 1940. június 10-én halt meg.

1873. december 23-án született Budapesten. A festésre nagybátyjától, Kernstok József festőtől kapott kedvet, aki megtanította a mesterség alapjaira. Hivatalos stúdiumait az Iparművészeti Iskolában kezdte el Feichtinger József tanítványaként, 1892-től Hollósy Simonnál tanult Münchenben, 1893-95-ben pedig a párizsi Julian Akadémiára járt. Amikor 1896-ban hazatért, még három évig látogatta a Benczúr Mesteriskolát, amelynek szellemisége távol állt ugyan tőle, de elsajátította és korszerű műveiben is hasznosítani tudta az akadémikus tudást.

A Műcsarnokban kiállított arcképeit 1898-ban Ráth György-díjjal, 1900-ban Műbarátok köre ösztöndíjjal és 1908-ban Három modell című képét Rudits-ösztöndíjjal jutalmazták. Festészetére először Courbet, Millet és Meunier nyomán a realista és naturalista stílus hatott, erőteljes, egyéni felfogásban. Később az impresszionizmus hatására napfénytől áttüzesített plein air képeket alkotott, majd hirtelen szakított a kolorizmussal.

1905-ben Nyergesújfaluba költözött családjával. Egyre inkább érdeklődni kezdett a társadalmi, szociális problémák iránt (1901-től szabadkőműves páholyok tagja volt), barátai közé tartoztak a polgári radikális eszmevilág neves képviselői: Jászi Oszkár, Bölöni György, Vészi József, Vámbéry Rusztem és Ady Endre. Művészi kísérletezései során eleven és új szellemű alkotásokat, arc- és tájképeket, monumentális kompozíciókat, épületdekorációkat alkotott, s ezeket rendre bemutatta az 1907 októberében alakult Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) kiállításain.

Kernstok Károly
(Fotó: Gajduschek Erzsi)

1906-1908-ban több ízben is Párizsban tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig, s csatlakozott a Vadak (Fauves) csoportjához. Más magyar művészekkel együtt hazahozta az ottani tapasztalatokat, irányzatokat. Műveiben egyre gyakrabban jelentek meg az erőteljes vonalak, a kemény formák, a szinte plakátszerű ábrázolási mód. 1909 decemberében alapító vezetője lett az első magyar avantgárd művészcsoportnak, a Nyolcaknak. A nyolc művész képei a szecessziónak, Cézanne művészetének, a "fauve", a kubista és az expresszionista irányzatoknak a jegyeit viselték magukon, s heves ellenállásba ütköztek a korabeli hivatalos művészet, kritika és a hozzájuk szokott közönség részéről.

1910-től rendszeresen publikált művészetpolitikai-pedagógiai és általános esztétikai kérdésekkel foglalkozó cikkeket a Nyugatban, Huszadik Században és más folyóiratokban.

Életművének legfontosabb alkotása a Lovas kompozíció, háttérben az esztergomi bazilikával és a budapesti Schiffer-villa üvegfestményei (1911), a debreceni vármegyeháza üvegablakai a hét honfoglaló vezér alakjával (1912), valamint a budapesti Dugonics utcai (ma: Vas utcai) fiúiskola tornatermét díszítő Ősvadászok című falfestmény (1912).


Az első világháború idején visszatért a líraibb képekhez, közeledett az expresszionista stílushoz. 1918-ban részt vett az őszirózsás forradalomban, kinevezték a művészeti ügyek kormánybiztosává, majd rábízták a nyergesújfalui képzőművészeti szabadiskola vezetését. 1919-ben a Tanácsköztársaság egyik művészeti vezetője volt, ezért annak bukása után bebörtönözték. Szabadulása után Berlinbe emigrált.

1926-ban tért haza, és ismét Nyergesújfalu lett az otthona. Gyakori vendég volt a Szolnoki Művésztelepen, elnöke volt a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) művésztanácsának. 1940. június 10-én, 67 éves korában hunyt el Budapesten agyvérzés következtében. 2001-ben Párizsban a MAGYart - Magyar fények kiállításon, majd 2006-ban a Nemzeti Galéria magyar VADAK kiállításán szerepeltek képei. 2012-ben közel 80 millió forintért kelt el egyik festménye egy aukción. Nyergesújfaluban általános iskola és utca, Budapest XII. kerületében tér viseli a nevét.

(Források:  *Magyar Elektornikus Könyvtár  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)