1762. július 26-án Kecskeméten született Kelemen László színész, színigazgató. A pesti piaristáknál tanult, majd jogot végzett. Grassalkovich Antal herceg gödöllői uradalmának ügyészeként jelentős jövedelemhez jutott, a vagyonosabb polgárok szívesen látott vendége volt. Balogh János királyi tanácsos házánál is megfordult, és tanácsára külföldre ment ismereteit bővíteni. Hazájába visszatérve látta az ország elmaradottságát, ezért azon kezdett fáradozni, hogy magyar nyelvű állandó színtársulatot hozzon létre. Kapóra jött számára, hogy az 1790-i országgyűlés az anyanyelvű színjátszás ügyét is felvette reformtervei közé, és Kazinczy magyar nyelvű társulat toborzását indította el. Kelemen László csatlakozott e mozgalomhoz, és gróf Ráday Pál pártfogása, valamint Kazinczy Ferenc buzdítása mellett hosszas küszködés eredményeként sikerült egy kis társaságot összeverbuválnia, amelyhez két kecskeméti fiatalember: Szomor Máté és Nemes András is csatlakozott. 1790. október 25-én, Budán, majd 27-én, Pesten eljátszották Simai Kristóf Igazházi című darabját. A német színház bérlője, gróf Unwerth Emmanuel akadékoskodása miatt azonban csak 1792. május 5-én, egy kis budai faszínházban, a tulajdonosa után Reischl-bódénak nevezett helyiségben kezdhették meg a rendszeres működést. Kelemen nemcsak vezetője, hanem színésze, és szükség szerint rendezője, ügyelője és állandó műfordítója is volt a társulatnak. A Martinovics-összeesküvés után elveszítették a helytartótanács illetékes ügyosztályának támogatását, és a zömében német nyelvű Pest-Budán nem tudtak tovább működni, 1796. április 10-én a társulat feloszlott.

Kelemen László
Ismeretlen ceruzarajza
(OSzK Színháztörténeti Tár)

A színészek egy részével Kelemen László ekkor vándorútra kelt, hogy vidéken próbáljon szerencsét: Debrecenben, Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, Nagykőrösön és Losoncon játszottak. Szülővárosában 1796. június 4-én léptek fel, erről a hajdani Cserepes fogadó helyén álló rendelőintézet falán elhelyezett márványtábla emlékezik. Ettől az időponttól számítják a kecskeméti hivatásos színjátszás kezdetét. Társulata 1800-ban is szerepelt Kecskeméten. A város vezetőihez írott levelében Kelemen László így írt: "Méltóztatott a Nemes Tanács nemzeti magyar játszó társaságunkhoz buzgó s igaz hazafiúi szeretetét olyan példás jelek által megmutatni, ami néműek az érzékeny szíveket a legméltóbb hálaadásra buzdítják fel; mert nemcsak hogy befogadni méltóztatott társaságunkat, hanem őtet, mint egy kegyes atya, ki az ő tulajdon szülöttjeinek boldogulásokon aggódik vala, kebeléhez szorítván szíves ölelések közt ápolgatja, gyámolítja és állandóságba behelyheztetésén tűnődik vala. Ennyi jótetteknek tapasztalásában élvén játszó társaságunk, szíves és igaz lélekből származó hálaadatosságát egyedül puszta köszönettel viszontagolhatja vissza; fenntartván mindazonáltal örök emlékezetben az egész nemes magyar nemzet előtt kihirdetendő dicsőségét ezen nemes Kecskemét városa nemes nagyérdemű elöljáróinak és az egész közönségének."

Kecskemétről a társulat tehetségesebb tagjai a kolozsvári magyar színtársulathoz szerződtek. Ezt követően Kelemen még egy kísérletet tett Nagyváradon, ahol rövid ideig mint igazgató szerepelt, de sehogy sem sikerült társulatát újraszerveznie, miután vagyona teljesen elfogyott. Ekkor nejével, Lipcsei Máriával együtt Ráckevén telepedett le, ahol kántortanítóként alkalmazták. Ráckeve leégése után Makóra költözött, majd Csanádpalotára vonult vissza. 1814. december 24-én hunyt el.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Lugosi Döme: Kelemen László és az első Magyar Játszó Színi Társaság  *Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig)