|
|
Kecskeméti emlékeim: dr. M. Tóth Antal főorvos, egy. tanár75
75 éves dr. M. Tóth Antal Cholnoky-díjas főorvos, nyugalmazott egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa. Kecskeméten született 1940. május 6-án. 1958-ban szülővárosában, a Katona József Gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait a Szegedi Orvostudományi Egyetemen folytatta. Diplomáját 1965-ben vette át, később öt területen – csecsemő- és gyerekgyógyászat, orvosi laboratóriumi ismeretek, klinikai transzfuziológia, klinikai hematológia és társadalom-orvostan – is szakvizsgázott. 1965-től a Bács-Kiskun Megyei Kórház központi laboratóriumában segédorvosként dolgozott. 1967-ben Veszprémbe költözött. Előbb a Veszprém Megyei Kórház Heim Pál Gyermekkórháza, majd a megyei intézmény központi laboratóriumának alorvosa, 1972 és 2005 között a Veszprémi Regionális Vérellátó Központ (korábban Veszprém Megyei Vértranszfúziós Állomás) vezető főorvosa, közben 1987-tól 1990-ig a Veszprém Megyei Kórház főigazgató főorvosa volt. 1999-ben az Országos Vérellátó Szolgálat Veszprémi Regionális Központja igazgató főorvosává nevezték ki, egy évvel később az OVSZ szakmai főigazgató-helyettese lett. 1999-től a SOTE tanszékvezető tanára, 2005 és 2010 között országos transzfuziológus szakfelügyelő főorvos volt. Számos egyetemi tankönyvet és szakmai tanulmányt írt. Emellett aktív közéleti feladatokat is ellátott és végez napjainkban is. 10 éven át a Magyar Vöröskereszt Veszprém megyei elnöke volt, 2006 óta ennek örökös tiszteletbeli elnöke. A Csolnoki Ferenc Emlékbizottság alapítója. A Magyar Kodály Társaság elnökségi tagja volt, a Nyugat-dunántúli szervezet elnöke. Nem csak orvosi munkássága jelentős, hiszen a helytörténetben is maradandót alkotott, többek között ő dolgozta fel a Cholnoky család történetét is. Veszprém zenei életében is részt vesz, korábban a helyi szimfonikus zenekar, majd a városi vegyeskar tagja volt. Több évtizedes szakmai munkásságát a Veszprém Megyei Közgyűlés 1997-ben Pro Comitatu-díjjal, 2004-ben Egészségügyért Díjjal ismerte el. 1995-ben Csolnoky Ferenc-emlékérmet, 2000-ben Henry Durant-emlékérmet, 2008-ben Cholnoky-emlékdíjat kapott. 2014-ben Alsóörs község Örökség-díjjal jutalmazta, míg 2015. május 15-én a vérellátó szakma legmagasabb elismerését, a Kubányi Endre-díjat veheti majd át.
Szüleimmel 1947-ben, máriavárosi otthonunk deszkakerítése előtt „Régi kecskeméti, máriavárosi parasztcsaládban születtem. Őseim több generációra visszamenőleg kerekegyházi földjeiken dolgoztak, apám agráregyetemet végzett gazdatiszt volt. A nagyon jó szellemű Katona József Gimnáziumban tanultam, amelynek kitűnő tanárai a józan konzervativizmust is elültették bennem. Bár kitűnően érettségiztem és a fölvételim is jól sikerült, származásom miatt nem vettek föl az egyetemre. Le kellett dolgoznom ezt a »bűnömet«. Egy évig segédmunkásként dolgoztam a konzervgyárban, illetve a Mészölytelepen, és immár fizikai munkásként jelentkeztem az orvosira. Ez sem volt elég a bejutáshoz, azonban egy munkatársam a segítségemre sietett. Személyesen is közben járt az érdekemben, és végül a miniszteri keret terhére fölvételt nyertem. Így lettem orvos 1965-ben. Húszévesen, másodéves orvostanhallgató koromban Először a Kecskeméti Kórházban, a laborban, majd tartalékos katonaként egy évig a repülőtéren dolgoztam. Ezt követően Veszprémben kaptam állást. Itt 1972-től 33 évig vezettem a megyei vérellátót. Tudományos minősítést szereztem, 1999-ben kineveztek Budapesten az orvostudományi egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának. 2005-től országos szakfelügyelő főorvos voltam. Öt éven át Veszprém és Budapest között ingáztam, hetente 3-4 alkalommal utaztam a fővárosba. Szakmai munkám mellett mindig érdekelt a zene. Bárhol is éltem, a helyi zenekarok, énekkarok tagja voltam. Kisdiák koromban óriási élmény volt számomra egy koncert: a kecskeméti színházban Kodály Zoltán kezére énekelhettem a zeneszerző Berzsenyi: A Magyarokhoz című ódájának szövegére írt művét, amely ma már a kórusok legendás összkari száma. Hegedülni is nagyon szerettem, már az úttörőház zenekarában is játszottam, majd tagja lettem a dr. Réthy Aladár vezette kecskeméti orvos-szimfonikusoknak is. Szegeden brácsáztam Vaszy Viktor zenekarában és az egyetemi kamarazenekarban, Veszprémben pedig a Zámbó István által alapított és dirigált városi szimfonikus zenekarban. A könyvek is közel állnak hozzám, olvasni és írni egyaránt szeretek. Több mint száz orvostudományi, mintegy 30 zenetudományi dolgozatom és négy könyvem jelent meg. Feldolgoztam többek között a Kecskemétről származó Cholnoky család, valamint a Veszprémi Városi Vegyeskar történetét. Tagja vagyok a Magyar Kodály Társaság országos vezetőségének is.
Mindent, amit elértem, a »Hírös Városnak« köszönhetem. Értékeink tisztelete, nyitottságom az újra Kecskeméten ivódott belém. Olyan emberek között nőttem föl, akik később példaképeimmé váltak. Szüleim mellett egész életemre nagy hatással voltak tanáraim, például Orosz László vagy a piarista Szentgyörgyi András, illetve az egyszerre progresszív és konzervatív Tóth László polgármester, de sokat köszönhetek egy egyszerű cigányembernek is, aki a konzervgyárban segédmunkásként a párom volt. Sokat kaptam dr. Takáts Sándortól is. Vele kezdő orvosként 1965 és 1967 között kerültem kapcsolatba. Ő akkor a Kecskeméti Kórház igazgató-főorvosa és a vérellátó állomás létrehozója, vezetője, a korszak egyik legjobb transzfuziológusa, emellett szervező és egészségügyi gazdasági szakembere volt. Ahogy telnek az évek, egyre jobban erősödik bennem a nosztalgia szeretett városom iránt. Egyik születésnapomra hat kecskeméti műemléképület képével ellátott sörös kriglit kértem ajándékba, baráti társaságban gyakran előkerülnek.”
Könyvajánló
|
Aktuális lapszámunk tartalma:A schwechati csata egyik áldozata A református főgimnázium egykori igazgatója A hírös város legendás sebésze Kecskemétre menekült az iskola elől Félt a közönytől, a se-se emberektől Aktuális számunkArchívum
2007. december
2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június-augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november-december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. április 2009. május 2009. június-augusztus 2009. szeptember-október 2009. november-december 2010. január-február 2010. március-április 2010. május-június 2010. július-augusztus 2010. szeptember-december 2011. december 2012. június 2012. július-augusztus 2012. szeptember-október 2012. november-december 2014. január 9. 2014. január 16. 2014. január 23. 2014. január 31. 2014. február 14. 2014. február 28. 2014. március 15. 2014. március 31. 2014. április 15. 2014. április 30. 2014. május 15. 2014. május 31. 2014. június 15. 2014. június 30. 2014. július 31. 2014. augusztus 15. 2014. augusztus 31. 2014. szeptember 15. 2014. szeptember 30. 2014. október 15. 2014. október 31. 2014. november 30. 2014. december 15. 2014. december 31. 2015. január 15. 2015. január 31. 2015. február 14. 2015. február 28. 2015. március 15. 2015. március 31. 2015. április 15. 2015. április 30. 2015. május 15. 2015. május 31. 2015. június 15. 2015. június 30. 2015. július 31. 2015. augusztus 31. 2015. szeptember 15. 2015. szeptember 30. 2015. október 15. 2015. október 31. 2015. november 30. 2015. december 31. 2016. január 15. 2016. január 31. 2016. február 29. 2016. március 31. 2016. április 30. 2016. május 31. 2016. június 30. 2016. július 31. 2016. augusztus 31. 2016. szeptember 30. 2016. október 31. 2016. november 15. 2016. november 30. 2016. december 31. 2017. január 15. 2017. január 31. 2017. február 28. 2017. március 31. 2017. április 30. 2017. május 31. 2017. június 30. 2017. július 31. 2017. augusztus 31. 2017. szeptember 30. 2017. október 31. 2017. november 30. 2017. december 31. 2018. január 31. 2018. február 28. 2018. március 31. 2018. április 30. 2023. január 31. 2023. február 28. 2023. március 31. 2023. április 30. 2023. május 31. 2023. június 30. 2023. július-augusztus 2023. szeptember 2023. október 2023. november 2023. december 2024. január 2024. február 2024. március 2024. április 2024. május 2024. június |
HN Szerkesztősége: 6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c. • Tel.: 20/886-1979 • E-mail: info@hirosnaptar.hu | ||||