1936. április 27-én Budapesten hunyt el Karlovszky Geyza gyógyszervegyész, a "Thanatol" felfedezője.

Rimaszombaton született 1860. november 22-én. Édesanyja, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hevülete emlékét szívében hordozó újfalusi miticzei Miticzky Ida írónő volt, aki regényeit az 1860-as években Kecskeméten Ferenczy Idának olvasta fel, ő tanította a felolvasás művészetére Erzsébet királyné későbbi felolvasónőjét. Mindhárom fiát más-más tehetséggel és szorgalommal áldotta meg a sors. A legidősebb fiú Karlovszky Ede az Országos Levéltár hírneves levéltárosa - mellesleg szépíró és költő - volt Budapesten, a Munkácson született Karlovszky Bertalan híres festőművészként és főiskolai tanárként vált ismertté, míg a legkisebb fiú, Karlovszky Geyza gyógyszerész, majd bölcsészdoktor, nagytiszteletű tudósember lett.

Édesapjuk is a honért munkálkodó, közéleti ember volt: Karlovszky Gusztáv főügyészként szolgált Munkácson, Kecskeméten, majd Pesten. A legkisebb fiú a veretesen csengő, ma különösen ritkaságnak számító „Geyza” nevet kapta, amivel szülei magyarságukat kívánták hangsúlyozni. A már mindenki által szeretve tisztelt, idős kormányfőtanácsosként, „Geyza bácsi” is büszke volt erre az örökségre.

Tanulmányait a budapesti Kálvin Téri Református Gimnáziumban kezdte. A négy algimnázium elvégzése után 1874-ben Bertalan Pál nyíregyházi, "Magyar Koronához" címzett gyógyszertárában lett gyakornok. Két évvel később Miskolcon a híres szőlész, dr. Csáthy Szabó István „Magyar Koronához" címzett gyógyszertárában fejezte be a négy év gyakornokoskodást és tirocinális - gyakornoki - vizsgát tett. Két év segédidejét Kecskeméten Molnár János "Szentháromsághoz" címzett gyógyszertárában töltötte. Eközben a hírös városban magánúton elvégezte a főgimnázium 5., 6., 7. és 8. osztályát, és leérettségizett.

Ezt követően a budapesti egyetem hallgatója lett. Mint másodéves egyetemi diákot megválasztották a Gyógyszerészhallgatók Segély- és Önképző Egyesülete alelnökének. Itt tudományos előadást tartott 1881-ben „Adatok a vegytan történetéhez hazánkban" címmel. Kitüntetéssel szerzett gyógyszerészi oklevelet 1881-ben. Tanulmányait tovább folytatta, és az 1881-1882-es tanévben beiratkozott Than Károly professzornál bölcsész-vegyész-növendéknek. Than megkedvelte szorgalmas tanítványát, és maga mellé vette. Előbb asszisztensként, majd 1883-tól 1892-ig tanársegédként dolgozott a neves professzor mellett.

Ezekben az években számos tudományos dolgozatot készített. Egyike ezen munkáknak a „Thanatol” előállítása és terápiás alkalmazása. Ugyanis Karlovszky Geyza állította elő a rubidium-ammónium bromidot, amit a kor legkiválóbb ideggyógyásza, Laufenauer Károly, mint antiepileptikumot találta hatásosnak. Az egyéb „idegbántalmakban” is hatásosnak bizonyult és sikeresen alkalmazott rubidium-ammónium bromidot Karlovszky szeretett professzoráról, Than Károlyról nevezte el Thanatolnak.

Karlovszky Geyza Winkler Lajossal közösen írt művének címlapja

1887-ben sikeres kötetet adott közre a gyógyszerek magyar tudományos és népies tájelnevezéseiről. E könyv sikerétől lelkesülve elsőként ő javasolta egy önálló gyógyszerészeti múzeum megalapítását.

Karlovszky Geyza a Than-intézetben eltöltött évek után az elmélyült tudományos kutatás helyett inkább a tudományos közélet szereplőjévé és szervezőjévé vált. 1892-től ő szerkesztette a Gyógyszerészi Közlönyt. Aktív résztvevője volt a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület újjászervezésének, a gyógyszerészi közélet megteremtésének és a gyógyszerészetre vonatkozó törvényjavaslatok előkészítésének. A Természettudományi Társulat 1904-ben pénztárosává választotta. Ezt a tisztséget 22 évig viselte és gyakorolta. Majd 1924-ben a társulat választmányi tagja lett.

1923-ban patikajogosítványt kapott Budapesten, a VII. kerületben, a Rákóczi úti Rókus Kórházzal szemben, amit „Arany Szarvas" címen nyitott meg. A halál 1936. április 27-én ragadta el.

Széles körű természettudományos ismeretei, nemes gondolkodású, szerény természete megbecsültté és népszerűvé tették a „Kis Akadémia” tagjai között is. A természettudósok – Winkler Lajos, Tangl Károly, Pekár Dezső és Buchböck Gusztáv – által szervezett „Egyetemi Asztaltársaság”-ból 1896-ban megalakult, későbbi „Kis Akadémia” alapító és névadó tagjai között volt ő is. Karlovszky Geyzát kisakadémikus kartársa és barátja, Horváth Jenő dr. így jellemezte: „…Ez, a hivatalos ügyekben szinte halálosan komoly, megfontolt, sodrából soha ki nem jövő ember milyen vidám és bohém tudott lenni baráti körben! Vidáman dalolt, kitűnő, humoros elbeszélő volt, értette a tréfát s tréfát csinált maga is meghittjei körében. Puritán élete, lankadatlan tevékenysége, úri és szívjóságos gesztusai mindenkor példaképpen állhatnak az utókor emberei előtt!”

(Források:  *Dr. Hegedűs Lajos-dr. Táplányi Endre: Karlovszky Geyza  *Gyógyszerészet, 1984, 2010  *Tömpe Péter: 150 évvel ezelőtt született a „Thanatol” felfedezője, Karlovszky Geyza)