2006. február 28-án hunyt el Kaló Flórián Jászai Mari-díjas színész, színműíró, érdemes művész.

1932. június 16-án Budapesten született. 1954-ben, a Színház-és Filmművészeti Főiskola elvégzése után főiskolai osztálytársával, egyben feleségével, Domján Edittel Szegedre szerződtek. 1961-ben mindketten Budapestre kerültek, Kaló a József Attila Színházhoz, amelynek aztán nyugdíjba vonulásáig hűséges tagja maradt. Klasszikus és modern, zenés és prózai darabokban alakított különféle karakterszerepeket emlékezetesen. Színpadi jelenlétét a kissé gunyoros hang, a talányos, kissé cinkos mosoly, valamint a kiváló ének-és tánctudás jellemezte.

A főszerepet általában nem ő játszotta, de a közönség rendre lelkes tapssal jutalmazta az alakítását. Legnagyobb sikereit könnyed, elegáns stílusban pontos muzikalitással megformált figuráival aratta. Játszotta XIII. Lajost (Dumas: A három testőr), Alfieri ügyvédet ((Miller: Pillantás a hídról), Malvoliót (Shakespeare: Vízkereszt), Moscát (Ben Johnson: Volpone),Tigris Brownt (Brecht: Koldusopera), Thomas felügyelőt (Agatha Christie: Eszményi gyilkos), Szilvai professzort (Szigligeti: Liliomfi).

Több filmben és tévéjátékban is láthattuk: Két emelet boldogság (1960), Mici néni két élete (1962), Meztelen diplomata (1963), A férfi egészen más (1966), Lányarcok tükörben (1972). Játszott többek közt az Egy óra múlva itt vagyok és a Bors című televíziós sorozatokban, és ő volt Derelye főszakács a Palacsintás király című nagy sikerű gyermekfilmben.

Íróként is sikeres volt. Színműveket és rádiójátékokat írt, ezek közül a Mai történet és a Négyen éjfélkor 1976-ban, a Pajzán históriák 1980-ban A kitaszított 1987-ben jelent meg.

 

Domján Edit és Kaló Flórián

Amikor hatvanévesen - saját elhatározásából - nyugdíjba vonult, bejelentette: többé nem lép színpadra és más szerepeket sem vállal. Döntéséhez szilárdan tartotta magát, színházban azontúl csak bemutatókon tűnt fel jellegzetes, elegáns, magas alakja. Teljes visszavonulását nem indokolta meg, egyszerűen csak nem kívánt többé megjelenni a nyilvánosság előtt. A média időnkénti érdeklődését udvariasan és következetesen elhárította.

Művészi munkáját 1964-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1986-ban lett érdemes művész, a Magyar Köztársasági érdemrend kiskeresztjét 1994-ben kapta meg. Első, öngyilkossá lett felesége emlékére 1991-ben Domján Edit Alapítványt hozott létre, amely fiatal, tehetséges színészeket díjaz.

Hetvennégy éves korában, hosszan tartó, súlyos betegségben halt meg Budapesten, 2006. február 28-án.