1926. március 26-án született Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.

Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató
(Budapest, 2007. július 7. - MTI Fotó: Földi Imre)

Erdélyben, a mezőségi Válaszút községben (Kolozs megye) született. A helyi elemi iskola elvégzése után a kolozsvári református kollégiumban tanult. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, de mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került. 1951 és 1955 között elvégezte a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolát, majd a moldvai csángók között tanított. 1957-ben a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában alkalmazták szakirányítónak, de egy év múlva politikai nézetei miatt koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték. Szabadulása után, 1959-től egy faipari vállalatnál dolgozott, közben folytatta néprajzi gyűjtőmunkáját. 1969-től szabadfoglalkozásúként minden idejét a gyűjtésnek szentelte, főként a Gyimesben, Kalotaszegen, a Mezőségben és Moldvában kutatott.

A kutatásait összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amelyet 1973-ban az Új guzsalyam mellett című néprajzi gyűjteménye, majd 1989-ben a Martin Györggyel közös Mikor Csíkból elindultam című kötete követett. 1996-ban az Ez az utazólevelem című verseskötettel, 2004-ben Világszárnya moldvai magyar népmesékkel jelentkezett. 2005-ben jelent meg egy vele készült interjúkötet, a Válaszút vándora.

 

A magyarul, románul és cigányul is beszélő kutató nemzetiségre való tekintet nélkül gyűjtötte a Kolozs megyei falvakban a hagyományokat: 15 ezer dallamot jegyzett le, 26 kazettát adott ki, amelyből 8 balladákat tartalmaz. Több népzenei lemeze és CD-je is megjelent Magyarországon, egy lemez pedig Amerikában az általa gyűjtött erdélyi népzenéből. Szívesen és jól énekel, az Ökrös együttessel közös lemeze is megjelent. Neve összeforrott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. A rendszerváltozás utáni időszakban több hivatalos elismerést kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták, 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozata) tüntették ki. 2013-ban a Romániai Népművészeti Akadémia tagjává avatták. 2014-ben a nemzet művészévé választották.

1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek felajánlotta teljes vagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak zömét. Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc- és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról, Japántól Brazíliáig érkeznek résztvevők.

2015-ben a jelenleg is szülőfalujában élő néprajzkutatónak életművét összegző kiállítása nyílt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) életműdíjjal tüntette ki.

(Forrás:  *Kallós Zoltán Alapítvány  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)