1516. március 13-án hunyt el II. Ulászló magyar és cseh király.

Kázmér lengyel király és Albert magyar király leányának, Erzsébetnek a fia 1456. március 1-jén született Krakkóban. 1471-ben került a cseh trónra, de a hatalomért Mátyás királlyal kellett megküzdenie, akitől 1474-ben vereséget szenvedett. Mátyás halála után, 1490-ben választották magyar királlyá, főként azért, hogy a bárók szabadon érvényesíthessék akaratukat. Hatalmát korlátozó feltételeket fogadtattak el vele, s visszahelyezték magukat ősi jogaikba. A magyar koronára többen is igényt tartottak, ezért Ulászló uralkodása nem sok jóval kecsegtetett. Előbb Albert lengyel herceg tört be az országba, de ő Ulászló sziléziai birtokaiért cserébe visszavonult. Miksa, Frigyes császár fia azonban elfoglalta Bécset, sőt az országba benyomulva, Székesfehérvárott királlyá is koronáztatta magát. Miksától végül Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál szabadították meg az 1491. évi pozsonyi békével, amelyben Ulászló elismerte Miksa és örökösei trónigényét.

Az ország határait a törökök is veszélyeztették, de velük is békék sorát kötötte. Gyengekezű uralkodó volt, a tényleges hatalmat tulajdonképpen nem is ő, hanem a Szapolyaiak, majd Bakócz Tamás gyakorolta. 1490 után fokozatosan lebontották a Mátyás korában kiépült központosított politikai rendszert, majd 1494-ben szétverték az egykor rettegett fekete sereget, elhanyagolták a török ellen kiépített végvárrendszert, eltörölték a Hunyadi által bevezetett adókat. Magyarország rövid időn belül súlyos adósságot halmozott fel.

Uralkodására jellemző volt az 1505. évi rákosi országgyűlés határozata is, amelyben kimondták, hogy többé nem választanak idegent magyar királlyá. 1506-ban azonban a király Candale-i Annával kötött házasságából egy fiúgyermek született, s Lajoshoz, a trónörököshöz kapcsolódott 1515-ben a Jagelló király országlásának legjelentősebb diplomáciai eseménye, a Habsburgokkal kötött házassági szerződés, melynek révén – Ulászló leányán, Annán keresztül – Ferdinánd főherceg is megszerezhette a trónt 1527-ben. Ulászló uralkodása alatt, 1514-ben tört ki a Dózsa-féle parasztháború, amely tovább gyengítette a királyság törökkel szembeni védelmi erejét. A parasztság lázadását megtorló intézkedések a második jobbágyság kialakulását és a főúri rendek további erősödését hozták magukkal. Az erélytelen király méltán érdemelte ki - a lengyel dobzse (jól van, rendben van) szóból - a Dobzse László nevet. A trónon fia, II. Lajos követte.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)