1515. október 4-én született ifj. Lucas Cranach német festő, grafikus, a reformáció korának ismert és népszerű művésze.

Idősebb Lucas Cranach festő fiaként Wittenbergben jött a világra volt, fivére, Hans szintén festő lett. Lucas kezdetben apja művein rajzolta a ruhákat és tartozékokat, majd egyre fontosabb szerepet játszott a műhelyben, amelyet atyja 1553-ban bekövetkezett halála után ő örökölt. Kortársai szemében éppoly sikeres volt, mint az idősebb Lucas, bár az utókor szemében nem érte el az ő művészi színvonalát. Műveiben kevesebb a beleérzés és természetesség, mint apja alkotásain, képeinek rajzolatát gyöngébbnek, színezését lanyhábbnak, nehézkesebbnek tartják.

1555-ban fejezte be az apja által elkezdett nagy hármasoltárt a weimari Szent Péter és Pál-templomban, ahol majd kétszáz évvel később tíz esztendőn át Johann Sebastian Bach is orgonált. Az oltár oldaltábláin a Wettin szász fejedelmi család térdeplő tagjai láthatók, középen a keresztfa alatt Keresztelő Szent János áll, mellette Szent János evangélista és Luther Márton közé apját, idősebb Lucas Cranachot festette meg, akinek fejére Krisztus vére csorog. E megoldás nyilván nem csupán a festő ötlete volt, a Wettin-dinasztia így akarta a nagy reformátort és barátját, az idősebb Lucast megörökíteni, aki ötven éven át hűséggel szolgálta őket. Az idősebb Lucas monogramja mellett egy szárnyas kígyót ábrázoló címerrel is szignálta képeit, amit ifjabb Lucas is átvett. Emiatt számos festményazonosítási nehézség adódik mind a mai napig.

Az ifjabb Lucas főként arcképeket, allegorikus és mitológiai jeleneteket, oltárképeket és epitáfiumokat (a halottak emlékére templomokban állított díszes, keretes, feliratos képeket) festett. Műveiben a reformáció szellemisége érvényesül. Legismertebb művei: a Dessaui oltár, a Kembergi oltár, Michael Meyenburg epitáfiuma Nordhausenben és a Megváltás-epitáfium Lipcsében. Dolgozott a dán király és Ferdinánd osztrák főherceg megrendelésére is, a zwickaui Mária-templomban látható A gyermekek megáldása című képe. A müncheni Alte Pinakothekban található női képmása inkább a korabeli viselet bemutatása miatt értékes, mint festőisége vagy a modell egyéniségének kifejezése miatt. Vénusz és Ámor című alkotásának nőalakja erősen emlékeztet apja Lukrécia öngyilkossága című aktjára. Érdekes műve Az utolsó vacsora, melyet 1565-ben festett, s amelyen Jézus apostolait a reformáció vezéralakjairól mintázta.


Az ifjabb Lucas Cranach nem csak művészi téren volt sikeres: 1565-ben megválasztották wittenbergi polgármesternek, és második házassága révén a reformátor teológussal, Melanchtonnal is rokonságba került. 1586. január 25-én halt meg Weimarban. Műveit Werner Schade elemzi behatóan A Cranach festőcsalád című könyvében, amely magyarul 1983-ban jelent meg a budapesti Corvina Kiadó gondozásában. Születésének 500. évfordulójára nemzetközi festőversenyt rendeztek.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)