1847. augusztus 27-én Kecskeméten született Horváth Béla ügyész, bíró. Régi kecskeméti polgárcsaládból származott. Édesapja, Horváth Döme a hírös város egyik legismertebb személyisége, országgyűlési képviselő, a helyi Katona-kultusz megalapozója volt.

Horváth Béla középiskoláit Kecskeméten, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Jogász pályáját a fővárosban, Nagy Károly ügyvédi irodájában kezdte, majd a budapesti ítélőtáblánál lett segédfogalmazó. 1871-ben hazatért Kecskemétre. Előbb alügyész, egy év múlva törvényszéki jegyző, 1874-ben királyi alügyész, később az ügyészség vezetője lett. 1891-ben áthelyezték a pestvidéki ügyészséghez és megbízták annak vezetésével, majd táblabíróvá, azután táblai tanácselnökké nevezték ki. 1915-ben vonult nyugállományba. Ismét Kecskemétre költözött, ahol aktív közéleti életet élt. Mint legöregebb tag elnökként részt vett a Kaszinó munkájában is. 1929-ben a város törvényhatósági bizottsága örökös taggá választotta.

Élete utolsó éveiben egészségi állapota nagyon meggyengült. A Czollner-közben lévő Horváth-kert villáját egyre ritkábban hagyta el. 1934. március 6-án hunyt el. Halálát követően a Kecskeméti Nagy Képes Naptár így méltatta: "Gyermekkorától kezdve olthatatlan tudományszomjjal érdeklődött minden iránt, ami csak egy rendkívül éles elmét, szines fantáziát foglalkoztathat. Páratlan olvasottsága révén olyan műveltségre tett szert, ami ritkaságszámba ment. Zene- és énekrajongó volt, különösen kedvelte a dalárdákat. A világ legszebb hangszerének a férfihangot tartotta. Hazafiassága és a becsületről vallott felfogása bátran mintaképül szolgálhat."
(Forrás:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár)