1865. június 18-án Pesten született Horti Pál festő- és iparművész.

A budapest-belvárosi reáliskola hat osztályának elvégzése után, 1881-ben a Mintarajziskola növendéke lett. Itt már megmutatkozott tehetsége, első éves korában pályadíjat nyert egy asztal intarzia tervvel. 1886-ban tette le az érettségi vizsgát, egyidejűleg középiskolai rajztanári képesítést is szerzett. Ezután Münchenben, Párizsban, Londonban folytatott festészeti tanulmányokat.

Első önálló tájképkiállítását 1888-ban rendezte. A favágók című képét a Képzőművészeti Társulat megvásárolta. 1890-ben a fővárosi Iparrajziskola tanára lett. Itt fordult egyre inkább az iparművészet felé. 1895-ben egy évre ismét külföldre utazott, és főleg Münchenben a művészi sokszorosítás különböző technikáit sajátította el. Visszatérve, sógora társaságában sokszorosító vállalatot alapított, amely azonban csak néhány hónapig volt működőképes, így a vállalkozás bukásának anyagi következményeit szinte haláláig viselnie kellett.

Iparművészeti tervei a Mintalapokban és a Magyar Iparművészetben jelentek meg, s egyre többet szerepelt bútor-, szőnyeg- és ékszertervezőként az Iparművészeti Társulat kiállításain. Ezután az agyagművesség felé fordulva kitanulta a fazekasmesterséget, a korongozást, a mázak készítését és égetését. Mázas kerámiai nagy sikert arattak az 1899-1900-as iparművészeti kiállításokon. Új patinázó és új zománcoló eljárást talált föl. Az előbbi szabadalmát a berlini Gladenbeck cég megvásárolta, a zománcoló eljárást már nem tudta szabadalmaztatni. Az Iparművészeti Társulat megbízásából ő rendezte az 1902. évi torinói kiállítás magyar iparművészeti csoportját, s 1903-ban ugyancsak a társulat felkérésére a budapesti lakásberendezési kiállítást. Ebben az évben vették fel az Erzsébet szabadkőműves páholyba. Munkáival részt vett a párizsi (1900), a torinói (1902), a st. louisi (1904) világkiállításon, sőt az utóbbi rendezéséhez 1904-ben feleségével New Yorkba költözött. Számos megbízást kapott itt, s ezért szabadságát meghosszabbítva bútorokat, üvegfestményeket, mozaik díszítéseket tervezett, s grafikai munkákkal foglalkozott, egyéb, új technikákkal kísérletezett.

1906-ban a magyar kormány támogatásával Mexikóba utazott, az ottani prekolumbián kerámia emlékeiből gazdag anyagot gyűjtött. Guillermo de Heredia építész gazdag gyűjtését, múzeumát tanulmányozta. Négy hónapig tartózkodott ott, közben sárgalázban megbetegedett. Később Japánba utazott, és egy hónapot töltött Jokohamában és Tokióban. Hazafelé jövet Bombaiban ismét sárgalázba esett, és 6 napos agónia után meghalt. Hagyatékának egy része Kecskemétre került. Kerámiáit az épület felújítása után - ősztől - a Cifrapalota dísztermében lehet majd megtekinteni.

Horti Pál kerámiája a Kecskeméti Képtár gyűjteményéből

Az 1897-ben alapított Magyar Iparművészet című folyóirat folyamatosan hírt adott Horti munkásságáról. A lapban megjelent nekrológ így méltatta: „Vannak csillagok, amelyek rég letűntek, fényük azonban a mérhetetlen távolságban még emberöltők mwlva is tündöklőn ragyog. Horti Pál életének csillaga is távol tőlünk hanyatlott le, deli alakját messze idegenben ásott sír zárja magába. Lángoló lelke azonban a síron túl is tovább él s köztünk marad. Fényes pályájának tündöklő példája ezután is világítani fog mindazoknak, akik önzetlenül hevülnek művészetünk javáért; főleg azonban azoknak, akik erejüket és tehetségüket íparművészetünknek szentelik s ennek tartós virágzásáért küzdenek."

(Források:  * Ifj. Gyergyádesz László: „A földnek szíve van” - Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár  *Magyar Életrajzi Lexikon)