1736. február 15-én született Horányi Elek piarista tanár, irodalomtörténész. Budán látta meg a napvilágot, majd Prágában, Budán, Pozsonyban, Kassán és Győrött tanult. 1752. október 22-én Privigyén a piarista rend tagja lett. 1754-ben Pesten bölcsészetet tanult, azután szerzetesi fogadalmát 1755. január 14-én tette le. A rend a tehetséges fiút Rómába küldte tovább tanulni. Ezt követően Svájcba, majd Angliába utazott. 1758-ban hazájába visszatérve Vácon, később Nyitrán, majd 1762-től Kecskeméten tanított. Figyelmet keltett az alföldi városban írt Oratio pro arte poetica című munkája.

1765-ben ismét Kecskeméten volt tanár. Két év múlva rendjétől szabadságot kapott, hogy nagy munkáját, a Memória Hungarorumot elkészíthesse. Ezzel igyekezett megcáfolni a külföldiek azon véleményét, hogy a tudományban járatlanok és elmaradottak vagyunk. 1767-ben rendjétől szabadságot kapott, hogy nagy munkáját, a magyar irodalomtörténet lexikonát, a Memoria Hungarorumot elkészíthesse. Művében 1155 magyarországi író életrajzát és munkásságát ismertette. Közben folytatta hitoktatói pályáját, ugyanakkor lexikonának pótlásait is. 1792-ben jelent meg az első kiegészítő kötet (Nova Memoria Hungarorum), amely 407 írói életrajzot tartalmaz. Emellett pedig kifejezve háláját a kegyes tanítórendnek, Scriptores Piarum Scholarum címmel még 629 piarista író és tudós életrajzát írta meg. Munkáinak megjelenése után német, svájci és bajor tudós társaságok vették fel tagjaik sorába. Számos filozófiai, történelmi és hittudományi műve, valamint fordítása is megjelent. A kecskeméti piaristák nagynevű elődjük emlékére a diákok irodalmi körét Horányi Körnek nevezték el.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Ongrádi József: A piaristák irodalomtörténeti munkássága  *Wikipédia, a szabad enciklopédia)