
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

A gyermekek igaz barátja75

75 éve, 1940. február 16-án hunyt el Hollós László tanár, botanikus, mikológus. A magyar mikológia (gombatan) egyik jelentős alakja, a magyarországi gombaflóra fáradhatatlan kutatója volt. 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották. Tanítványa, a jeles tüdőgyógyász, aki tisztelete jeléül vette föl a Hollós nevet, így emlékezett meg róla: „a gyermekek igaz barátja, aki magára semmit sem költött, de kisdiákjait saját költségén vitte tudományos kirándulásra, szegény tanulónak ruhát, könyvet, pénz adott, és igazi típusa az emberszerető, mély tudású tanároknak”.

Hollós László 1859. június 18-án Szekszárdon született. Nagyapját még Schwarzkopfnak hívták, és Linzből vándorolt be német mézeskalács-mesterként. Utódai már magyar hazafiaknak vallották magukat, így édesapja, Hollós Alajos is, aki az 1848-as szabadságharcban honvéd főhadnagyként volt jelen. A család életében fontos szerepet játszott a becsületes és hazafias nevelés, valamint a természet ismerete és szeretete. A fiatal Hollós Lászlót szinte minden érdekelte. Szépen és jól rajzolt, később tudományos írásait is saját maga illusztrálta. Tudása bővítéséért a fővárosba költözött, a műegyetemen fizika és kémia szakon végzett, majd Bécsben doktorált kémiából. Ezt követően hét esztendőt töltött nevelői szolgálatban különböző családoknál, és ezalatt újabb tanári okleveleket szerzett állat- és növénytan, ásványtan és földrajz szakokból.

Hollós László gyűjteménye 1890-ben a budapesti egyetem állattan tanszékén kapott állást, de egy évvel később a kultuszminisztérium Kecskemétre, az Állami Főreáliskolába helyezte. Itt természettant, természetrajzot, növényhatározást, vegytant, geometriát, sőt szépírást is tanított. Emellett osztályfőnök, valamint az ásvány- és vegytani szertár őre volt. Közel ötezer kitömött állatból, preparált növényből, gombából, kőzetből, ásványból és azok dokumentumaiból létrehozta az iskola természetrajzi gyűjteményét.

Növénygyűjtésébe tanítványait is bevonta, akik örömmel tartottak vele az őszi és tavaszi szünetben, vagy akár a nyári vakáció ideje alatt is. Emellett szívesen tanulmányozta a bugaci pásztoréletet, vonzották a régi pénzérmék, kutatott a kecskeméti céhek múltja után, jelen volt a környék régészeti ásatásain, amiről tanulmányt is jelentetett meg 1892-ben. Kecskemét növényvilágáról is ő adott ki elsőként részletes összefoglalást, amihez öt éven át gyűjtötte az adatokat. Ebben 1031 Kecskemét környékén, a Nyíri-erdőben és a bugaci pusztán vadon élő növényt sorakoztatott fel rendszertani kategóriába téve.

Érdeklődésének középpontjába ezután a gombák kerültek, s csak a város környékéről 220 gombafajt jegyzett le. Néhány éven belül ő lett a világ egyik leghíresebb és legrangosabb mikológusa. Több nyelven olvasta a szakirodalmat, és minden nagyobb kutatóintézettel felvette, tartotta a kapcsolatot. Óriási anyaggal gyarapította a Nemzeti Múzeum, több külföldi intézet és természetesen iskolája szertárát. Főként gombagyűjtési szándékból vett részt 1898 nyarán Déchy Mór kaukázusi expedícióján is. „Nem vagyok olyan nevetségesen elfogult, hogy azt hinném, a gombák kutatása boldoggá teszi a hazát. De azt tartom, minden tudomány, a mikológia ápolására is szükségünk van éppen úgy, mint a művelt nemzeteknek” - vallotta.

1911 őszén nyugdíjba vonult, és megválva Kecskeméttől és a főreáliskolától hazatért szülővárosába, Szekszárdra. Távozása előtt létrehozott egy 2000 forintos alapítványt az iskola szorgalmas diákjai számára. 1940. február 16-án halt meg.