1585. október 8-án született Heinrich Schütz német zeneszerző.

Rembrandt: Heinrich Schütz

A türingiai Köstritzben jött a világra, apja jómódú vendéglős volt. A kisgyerek szép szoprán hangjára felfigyelt a náluk megszálló Móric hesseni őrgróf, az ő támogatásával került a kasseli fiúkórusba, s kezdhette meg zenei tanulmányait. Rövid ideig jogot is hallgatott, majd a kor kiemelkedő olasz komponistájától, Giovanni Gabrielitől tanult Velencében zeneszerzést, itt születtek első művei. Kiváló orgonista is volt, mestere ezért őt szerette volna utódjául a Szent Márk-templom orgonájánál, ő azonban a felkérést elhárítva hazatért. 1615-ben a szász választófejedelem hívta meg, ettől kezdve haláláig, fél évszázadon át – kisebb megszakításokkal – ő irányította a drezdai udvar zenei életét.

1628-ban és 1629-ben, második itáliai útján ismerkedett meg Monteverdivel, az opera műfajának megteremtőjével. Az 1630-as években, amikor a harmincéves háború harcainak helyszíne Szászországra helyeződött át, szabadságot kért a választófejedelemtől, a következő időszakban Koppenhágában működött, és több művet is komponált, egyebek közt a dán király esküvőjére.

1641-ben végleg visszatért Drezdába, újraszervezte a háború alatt csaknem teljesen megszűnt udvari zenekart. Nyugdíjazási kérelmeit sorra elutasították, arra csak János György választófejedelem halála után, 1655-ben kerülhetett sor. Utolsó éveiben állapota rosszabbodott, hallása megromlott, feleségét elvesztette, ezért vagyonát rokonai között osztotta szét. A német kora barokk legjelentősebb mestere 1672. november 6-án, 86 éves korában halt meg Drezdában.

Schütz átvette és alkalmazta a kor olasz stílusának több elemét, a kórustechnikát, a többkórusos szerkezetet, hatott rá a németalföldi polifónia hagyománya, de művészetének gyökerei a német zenéből táplálkoztak. Csaknem ötszáz zeneművet komponált. Elsősorban vokális műveket írt, legfontosabb alkotásai egyházi jellegűek: Dávid-zsoltárok, három passió (Lukács, János, Máté), a Karácsonyi történet és a Krisztus hét szava a keresztfán című oratórium, a háromrészes Symphonia sacrae, továbbá az első német rekviem, a Musikalische Exequien. Az utóbbi - magyar fordításban - zenei gyászszertartás című kompozícióban a lutheri Bibliából válogatott igeversek és korálszövegek a földi élet nyomorúságáról, a halálról, a feltámadásról és a túlvilági élet boldogságáról szólnak. Az ő nevéhez fűződik az első német opera, a Daphne. Az 1627-ben bemutatott mű nem maradt ránk, partitúrája az idők során elveszett, ahogy az Orpheus és Eurydike, valamint a Paris és Helena című baletteké is.


Schütz volt a német protestáns zene első nagy mestere, Monteverdi mellett a 17. század legfontosabb zeneszerzője. Nagy hatással volt az őt követő német zeneszerzőkre, köztük az éppen száz évvel később született Johann Sebastian Bachra, valamint Johannes Brahmsra is.

(Forrás:  *Sajtó- és Fotóarchívum)