1890. október 8-án született Brémában Heinrich Focke német repülőgép-konstruktőr.

Korán megigézte a repülés, már tizennyolc évesen repülőket kezdett építeni, főként sport- és hadigépeket tervezett. 1920-ban Hannoverben gépészmérnöki diplomát szerzett. Az első világháborúban pilótaként szolgált, majd 1924-ben szülővárosában Georg Wulffal közösen repülőgépgyárat alapított. A Focke-Wulf eleinte oktató-, sport- és szállítógépeivel tűnt ki, egyik legnevezetesebb gépe az 1927-ben alkotott Focke-Wulf F-19A. A "Kacsának" nevezett kísérleti konstrukció nem vált be, az F-19A csak technikatörténeti érdekesség maradt.

1931-ben került Kurt Tank tervezőmérnök a vállalathoz, közreműködésével sikeres géptípusok egész sorozatát bocsátották ki, közülük a Focke-Wulf 190 tett szert legendás hírnévre. Az együléses, egymotoros vadászgép prototípusa 1939 nyarán repült először. A kiváló manőverező képességű Fw-190-t először Franciaországban vetették be, később az angliai csata során felülmúlta a Spitfire-eket, az együléses brit vadászgépeket. A 2240 lóerős motor 790 kilométeres végsebesség elérésére tette képessé, csúcsmagassága 11 kilométer, hatótávolsága 960 kilométer volt, két géppuskával és két gépágyúval látták el. Általános vélemény szerint az Fw-190 a második világháború egyik - ha nem a - legsikerültebb vadászgépe volt, a versenyt csak a Messerschmitt Bf-109 vehette fel vele. Az idők folyamán egyre erősebb és jobban felszerelt változatok jelentek meg, és elkészült a torpedóvető és vadászbombázó verzió is, a típusból 1939 és 1945 között húszezer darab készült.


Focke a harmincas években helikoptertervezéssel is foglalkozott. Első gépeit Juan de la Cierva spanyol konstruktőrrel együtt tervezte. A Cierva C.19 és C.20 típusok szokványos repülőgéptörzzsel és motorral készültek, de szárnyak helyett 3-4 ágú forgó felületeik, rotorjaik voltak. 1936-ban a német nemzetiszocialisták eltávolították vállalata éléről, ekkor hozta létre Gerd Achgelisszel a Focke-Achgelis nevű vállalkozást Delmenhorstban.

Itt építette két, ellentétes irányban forgó rotorral felszerelt helikopterét (Fa-61) 1937-ben, a két rotort oldalt helyezte el. A gép minden addigi rekordot megdöntött, 82 percig maradt a levegőben, 122 kilométeres sebességet ért el, 230 kilométer távolságra és 3427 méter magasra jutott. A nácik felismerték a benne rejlő propagandalehetőséget, 1938 februárjában Hanna Reitsch pilótanő tizennégy egymást követő éjszaka repülte az Fa-61-est a Deutschlandhalle zárt sportcsarnokban, hatalmas nézőközönség előtt.

A korai helikopterek legsikeresebbjét a személy- és teherszállításban is sokrétűen lehetett használni. A továbbfejlesztett Fa-223 jelű óriás helikopter, az egy tonna hasznos teher szállítására képes Drache (Sárkány) 1939-ben szállt fel. A második világháború idején nagy sorozatban gyártották, de a legtöbb példány elpusztult a harcok során. A két megmaradt Drache egyike szétszerelve Amerikába került, a másik - első helikopterként - a La Manche-csatorna fölött átrepült Angliába. A gyár 1944-ig működött, és a vitorlázógépektől a hidroplánokon át a helikopterekig számos típust bocsátott ki. 1942-től sugárhajtású gépeket is gyártottak.

Heinrich Focke a háború alatt Párizsban, Londonban, majd a háború után Hollandiában, később Brazíliában tevékenykedett, hazatérése után, 1954 és 1956 között a stuttgarti műegyetemen a repülőgép-tervezés professzora volt. 1979. február 25-én Brémában halt meg.

(Forrás:  *Sajtó- és Fotóarchívum)