1786. november 16-án hunyt el Hatvani István matematikus, fizikus, természettudós. 1718. november 21-én született. Elszegényedett köznemesi családban látta meg a napvilágot Rimaszombaton, apja könyvkötőként dolgozott. 15 éves koráig szülővárosában tanult, ahol megismerte a kor elmaradt oktatási módszereit, ez egyúttal kifejlesztette benne a jó pedagógusok iránti megbecsülését is. Amikor hírét vette, hogy Losoncon színvonalasabb az oktatás, átiratkozott az ottani iskolába, ahol Kármán András keze alatt folytatta a tanulmányait, másfél évig. Tudásvágyától űzve 1736 februárjától Kecskeméten folytatta a tanulást. A kecskeméti évek után már neki kellett előteremtenie a szükséges költségeket, ezért tanulmányait csak megszakításokkal tudta végezni. 1737-ben Komáromban tanító volt szintén egy évig. 1738. április 24-én a debreceni főiskolára jelentkezett - sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy "tógátus diák" lehessen a debreceni Református Kollégiumban -, de helyhiány miatt elutasították, ezért visszament Losoncra, és ott tanulmányait ott folytatta.

Később a Nógrád megyei alispán, Gyürki István fiának, Pálnak nevelőjeként olyan megbecsülést szerzett, hogy jól fizetett vármegyei hivatalt is kaphatott volna, azonban 24 évesen inkább újra diákpadba ült, és a Debreceni Református Kollégium hallgatója lett. Mindvégig kiemelkedő teljesítményt nyújtott: megtanult németül, görögül, latinul, héberül, diáktanár, pályázatok nyertese, magántanár, diáktisztségek viselője volt. Olthatatlan tudásvágya külföldre vitte: Bázelben orvosi és teológiai doktorátust is szerzett (eredetileg pap akart lenni), majd Zürich, Utrecht, Leiden egyetemein bővítette ismereteit.

1749-ben tért haza Debrecenbe, ahol a kollégium filozófiai és matematikai tanszékét foglalta el. Hároméves ciklusokban tanított bölcselettörténetet, aritmetikát és geometriát, kísérleti fizikát, orvosi fiziológiát, növénytant, földrajzt és csillagászatot. Magyarországon ő adott elő először kémiát, de tartott foglalkozásokat ontológiából, kozmológiából és etikából is, előadásainak kéziratai megközelítették a 200 ívet.

A "villamos tünemények" oktatása során kísérleteket végzett, kollégiumának üvegkorongos dörzsvillamossági gépet vásárolt. A sistergő szikrák, a kísérletre vállalkozó hallgatók égnek álló haja és egyéb jelenségek boszorkányos hírét keltették, "ördöngös" történetek kaptak lábra róla. Légszivattyúja is volt, az ehhez tartozó üveg- és rézhengerekkel, burákkal, magdeburgi féltekékkel, Hérón-labdával is sok kísérletet mutatott be.

Megszervezte a kollégium egészségügyi ellátását, diákkórházat és betegpénztárt alapított. Foglalkozott a gyógyvizek hatásvizsgálatával, ő tekinthető az első magyar balneológusnak is, mert felismerte a fürdők gyógyerejét, sok szenvedőn segített az ásványvizek külső és belső használatának előírásával. Ellátta a környék gyógyszertárainak felügyeletét, kétszáz gyógyszer receptjét dolgozta ki, gyakorló orvosként az országhatárokon túl is ismertségnek örvendett.

Hihetetlen munkabírás, polihisztori sokoldalúság jellemezte. 37 éven át tanított és gyógyított, gyakorló lelkész és prédikátor volt, csillagászati megfigyeléseket is végzett, eredményeit külföldön publikálta. A kollégiumi könyvtárat is igazgatta, külföldi segélyeket szerzett az intézmény számára. Bihar vármegye táblabírájává választotta, Domokos Lajos debreceni főbíróval a császárnál járt közben a protestáns iskolaügy érdekében. Mindemellett mintaszerű családfő volt, házasságából tíz gyermeke született. Idővel csinos vagyonra tett szert, birtokainak is gondját viselte. 1779-ben a Hazafiúi Magyar Társaság alakuló ülésén beválasztották a szervezet tagjai közé.

Hatvannyolc éves korában vonult nyugdíjba, néhány hónappal később, 1786. november 16-án hunyt el. Debrecenben iskola, szakkollégium, utca, díj viseli nevét, nemzetközi fizikusversenyt neveztek el róla, a cívis város szobrot is emeltetett neki. Alakját megverselte Arany János, Jókai Mór róla írta A magyar Faust című könyvét.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)