125 éve, 1899. március 5-én Sárbogárdon hunyt el Boross Mihály író, hírlapíró, ügyvéd, a forradalom és szabadságharc jelentős politikusa. 

1815. január 9-én Ószőnyben született. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.

Székesfehérváron 1843-ban telepedett le, de polgárjogért nem folyamodott. A megye 1846. évi tisztújításakor a tiszteletbeli ügyészséget pályázta meg, ám a tisztséget nem nyerte el. A következő években ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd 1848. március 14-én már Pesten tartózkodott: mint a Székesfehérvári Első Magyar Költsönös Életbiztosító Intézet egyik képviselője az Első Hazai Takarékpénztár közgyűlésén vett részt. E közgyűlésen a két intézet fúziójáról döntöttek. A következő napot is Pesten töltötte, s mint visszaemlékezéséből tudjuk, részt vett a pesti utca eseményeiben, majd 16-án érkezett vissza Székesfehérvárra. Itt már híre járt a Pesten történteknek. Boross visszaérkezését követően a Fekete Sas kávéházba sietett, amely, mint a pesti Pilvax, a liberális ellenzéki ifjúság gyülekező helye volt. Este a Városház téren népgyűlést tartottak, ahol a 12 pontot és a Nemzeti Dalt olvasták fel, és Hamvassy Elemér, a későbbi nemzetőrkapitány javaslatára, a nemzetőrség felállításáról is határoztak.

Boross a következő hónapokban politikai röpiratokat - Politikai labdacsok; Politikai káté; Szabadság, egyenlőség, testvériség; Eke, kard és könyv - készített, amelyek Székesfehérváron jelentek meg. A népszerű ügyvédet 1848 májusában a helyhatósági választásokon a városi közgyűlés tagjává választották. A város vezető testületbe is jelölték, de tanácsosnak nem választották meg. A megyei közigazgatás átalakításakor is jutott szerep számára. Az országgyűlési választások előkészítésében, a másodalispán vezetése mellett alakult központi választmány tagjává, majd május 5-én táblabíróvá nevezték ki, de részt vett az egyik nemzetőröket összeíró küldöttség munkájában is. 1848 júniusában a hivatalos Közlöny Fejér megyei tudósítója lett. Ezenkívül a győri Hazánkban is megjelentek írásai. Az országgyűlési választásokon a bodajki kerületben képviselőjelöltként lépett fel, de kisebbségben maradt, így híveit az ugyancsak liberális Salamon György támogatására hívta fel. 1848 őszén a jogvégzettségű Borosst a megyei főjegyző helyettesítésével bízták meg. 1849. január 16-án Gyulai Gaál Ede császári biztos parancsára letartóztatták, majd Budára vitték, fogságából csak március közepén szabadult.

A közigazgatás újjáalakításakor, a forradalmi szellemű tisztikar választásakor gróf Batthyány István kormánybiztos Fejér megye másodalispánjává nevezte ki, azután a vésztörvényszék elnöke lett. 1849 augusztusában a székesfehérvári helyőrség megtámadására készített tervet, de a hadi események következtében az akció nem valósult meg. Ennek ellenére szabadcsapataival augusztus elején Székesfehérvárra érkezett. A következő napok eseményei, az augusztusi felkelés Székesfehérvárra súlyos megpróbáltatást hozott, több nemzetőrt kivégeztek, az osztrák katonaság bosszúból a Királysor házait is felgyújtotta. Boross, Mednyánszky Sándor csapataival ismét Székesfehérvárra érkezett, s mint a vésztörvényszék elnöke tevékenykedett.

Boross Mihály regénye

A honvédcsapatok távozását követően, augusztus 20-án Komáromba menekült. A vár kapitulációja előtt Klapka György a várba menekült városi és megyei tisztikart honvédtisztekké - Borosst hadbíró századossá - léptette elő. A vár kapitulációjakor mindnyájan mentességet és büntetlenséget nyertek. Ennek ellenére Borosst is letartóztatták, de hamarosan szabadon bocsátották. Először Iváncsára vonult vissza, majd baracskai birtokán élt. A gazdálkodás mellett állandó munkatársa volt a Hölgyfutárnak, írásai megjelentek a Budapesti Visszhangban is. 1851-ben a kecskeméti református gimnázium földrajz és történelem tanárává nevezték ki, ám még ez évben letartóztatták, majd 1853-ban 2 évi várfogságra ítélték. 1855 decemberében szabadult, Pesten telepedett le. A neoabszolutizmus évei alatt újságíróként a Vasárnapi Újságnál dolgozott, később a Napkelet munkatársa lett. Az újságírás mellett számos regényt írt (Boldogháza, András a szolgalegény, A hazajáró lélek, A szomszéd, stb.). A népies novella és regényirodalmunk egyik népszerű képviselője volt a Bach-korszakban.

Internálását 1859-ben szüntették meg a hatóságok. Székesfehérvárra az alkotmányos élet helyreállítását követően gróf Cziráky János főispán kérésére költözött. A december 17-én tartott tisztújításon gróf Batthyány István javaslatára a másodalispáni tisztségre jelölték. Az alispáni tisztség mellett a központi választmány elnöki tisztét is betöltötte. Közigazgatási tisztségeiről a provizórium bevezetésével lemondott, majd ügyvédi oklevelének kihirdetését követően ügyvédi gyakorlatot is folytatott. Emellett a megyei törvényszéki tagságát megtartotta, s itt tanácsosként tevékenykedett 1865 szeptemberéig. A királyi járásbíróságok megszervezését követően a székesfehérvári királyi járásbíróságra nevezték ki. 1876 júniusában ment nyugdíjba, ügyvédként azonban 1882-ig működött.

Boross Mihály idős korában

Ezt követően történetírói és újságírói tevékenységet fejtett ki. Megírta visszaemlékezéseit, amelyben többek között a forradalom és szabadságharc, valamint az 1861-es alkotmányos év városi és megyei eseményeit rögzítette. Fejér megye első társadalmi hetilapjának, az 1871-ben indult Székesfejérvárnak is munkatársa, majd rövidebb ideig felelős szerkesztője volt. A város életében, lapkiadóként is jelentős szerepet játszott. 1881-ben alapította és szerkesztette a Fehérvári Híradó című társadalmi hetilapot. A függetlenségi politikai irányt képviselő lap hosszabb ideig létezett, de végül beolvadt a Szabadságba, amely szintén a függetlenségi politikát szolgálta. Boross Mihály 1899. március 5-én hunyt el, halálával az egyik legjelentősebb Fejér megyei 48-as liberális politikus távozott az élők sorából.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Önkormányzati Kommunikációs Központ, Székesfehérvár)