1911. május 18-án hunyt el Gustav Mahler cseh származású osztrák zeneszerző, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, a budapesti Operaház egykori direktora.

A csehországi Kalischtban (ma Kaliste) született 1860. július 7-én, középosztálybeli zsidó családban. Zenei tanulmányait Bécsben végezte, közben Anton Brucknertől is vett magánórákat. Húszéves korától vezényelt a Monarchia különböző városaiban, első komoly megbízatása 1888-ban a budapesti Operaház igazgatói állása volt. Az itt eltöltött három év alatt felpezsdítette a magyar főváros zenei életét, ő tűzte először műsorra Wagner Ringjének első két darabját. Az öntörvényű művész tevékenysége azonban - ahogy élete során mindig - heves vitákat váltott ki. Miután szűkítették hatáskörét, beleszóltak műsorpolitikájába és antiszemita támadások is érték, három év múlva lemondott tisztségéről.

Ezután Hamburgban, majd 1897-től Bécsben dolgozott az Udvari Operában, az állás elnyerése érdekében áttért a keresztény vallásra. Szakmai elképzelései és származása miatt azonban a császárvárosban is egyre többen támadták, így 1907-től 1910-ig a New York-i Metropolitan Operában dirigált.

1902-ben elvette az alig 22 éves Alma Schindlert, de viszonyuk gyorsan megromlott. Mahler úgy vélte, csillogó elméjű, művelt és társaságkedvelő feleségének egyetlen feladata az ő boldoggá tétele, de az ennél többre vágyott. Alma később olyan művészek múzsája lett, mint az építész Gropius, a festő Kokoschka és a költő Werfel, de haláláig ápolta Mahler örökségét.

TÁMOGATÓINK

   

A tökéletességre törekvő Mahler operaigazgatóként az előadások minden részletét megszabta, még az énekesek kéz- és fejtartására nézve is voltak utasításai. Karmesterként szigorúan tartotta magát a partitúrához, olykor szinte őrjöngve követelte a tiszta hangokat a zenészektől és az énekesektől. Ugyanakkor minden véleményt meghallgatott, s kész volt változtatni elgondolásain.

A romantikus szimfónia az ő kompozícióiban jutott fejlődésének végpontjáig, zenéjében a későromantika líráján kívül érezhető a bécsi klasszikusok hatása és vonzódása a népköltészethez. Műveit több tételből építette fel, kitágítva időtartamukat és zenei eszközárukat. Leghíresebb műve a VIII. szimfónia, amelynek bemutatóján 858 énekes és 171 zenész működött közre, a gigászi apparátus miatt ritkán játszott művet ezért is emlegetik Ezrek szimfóniája néven. Dalciklusai közül a legismertebb a saját szövegére íródott Egy vándorlegény dalai, a kislánya halála után befejezett Gyermekgyászdalok és A fiú csodakürtje. Életművében különleges helyet foglal el "a halál jegyében fogant", kínai versekre komponált Dal a Földről, a romantika eredményeinek és ellentmondásainak összefoglalása, egyben egy új zenei világ előhírnöke.

Gustav Mahler 1911. május 18-án halt meg Bécsben szívbetegség következtében. Művei a náci Németországban nem szólalhattak meg, zenéjét csak a múlt század második felében fedezték fel ismét. 2005 óta tiszteletére évente Mahler-ünnepet rendeznek Budapesten, egykori Teréz körúti lakhelyét emléktábla jelzi, születésének 150. évfordulóján az Operaházban felavatták szoborportréját. 

(Forrás:  *MTI)