1915. november 5-én született Gruber József gépészmérnök, egyetemi tanár, az aerodinamika jeles tudósa.

1938-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki karán végzett, majd 1944-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. 1938-tól Budapesten a Ganz gyár dízel- és benzinmotor próbaállomásán dolgozott mérnökként. 1947-től a Zuglói Gépgyár tervezőmérnöke volt. 1950-ben intézeti tanár a Műszaki Egyetem aerodinamikai tanszékén, 1951-től haláláig pedig az átszervezett Áramlástan Tanszék tanszékvezető egyetemi tanáraként oktatott. Ezzel párhuzamosan, 1953 és 1955 között betöltötte a gépészmérnöki kar dékáni, majd 1961 és 1964 között az egyetem rektori tisztét.

Megalakulásától kezdve vezette a Magyar Tudományos Akadémia áramlástechnikai tanszéki munkaközösségét. Rendszeres kutatómunkát indított a radiális átömlésű járókerekek elméletének megalkotására. Az ő nevéhez fűződik az álló és forgó lapátrácsok közötti áramlás leírása korszerű matematikai eszközökkel. Elméletét kiterjesztette az összenyomható közegekre is. Ez a tervezési módszer tette lehetővé, hogy a magyar ipar által nagy sorozatban gyártott radiális ventilátorok és fúvók hatásfoka megfeleljen a világszínvonalnak. A ventilátorok területén munkatársaival együtt elért eredményeit 1966-ban a Ventilátorok című könyvében foglalta össze. Vizsgálatsorozata nemzetközi érdeklődést és elismerést váltott ki.


1960-tól tagja volt a Gesellschaft für Angewandte Mathematik und Mechanik nemzetközi társaságnak, valamint az International Union of Theoretical and Applied Mechanics Magyar Nemzeti Bizottságának. 1972. november 26-án halt meg Budapesten. Munkássága előtt tisztelegve róla nevezték el Budapest legnagyobb víztározó medencéjét, amely a Gellért–hegy gyomrában található. A két zongora alakú medencéből álló létesítmény tárolókapacitása kétszer 40 ezer köbméter. Ilyen méretű tárolómedence sem azelőtt, sem azóta nem épült Magyarországon.

(Források:  *Magyarország a XX. században  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)