1865. szeptember 30-án született Grósz Emil szemész, az intézményes magyar orvostovábbképzés egyik megteremtője. 1887-ben szerzett orvosi oklevelet a budapesti egyetemen. 1888-tól működött a budapesti szemklinikán, előbb mint tanársegéd, majd mint adjunktus. 1893-tól 1894-ig a tanszék helyettes vezetője volt. 1900 és 1904 között főorvosként dolgozott előbb a János, majd az István Kórházban. 1903-ban trachomaügyi kormánybiztosa lett, mint ilyennek érdeme a trachoma hazai leküzdése. 1905-től 1936-ig a budapesti egyetemen tanított, és az I. szem klinika igazgatója volt. Szerkesztője volt a Szemészet és az Orvosképzés című lapoknak. Kiváló szemészként a szemészet minden területével - diagnosztikával, patológiával, terápiával, műtéttannal - igen magas színvonalon foglalkozott. Az intézményes hazai orvostovábbképzés egyik megteremtője volt. Az öregkori hályog gyógyítására az általa leírt műtétet jelenleg is végzik világszerte. Jelentős szemészeti iskolát nevelt fel. Hosszú ideig volt az orvostovábbképzés központi bizottságának elnöke. Közreműködött a magyar tudomány külföldi kapcsolatainak kiépítésében.