1905. szeptember 18-án született Greta Garbo Oscar-díjas svéd származású amerikai filmszínésznő.

Minden idők egyik legnagyobb és legtitokzatosabb filmsztárja Greta Lovisa Gustafsson néven Stockholm szegénynegyedében jött a világra. Iskoláit tizenhárom évesen, apja elvesztése után abbahagyta. A vendégeket szappanozta egy fodrászatban, majd masamód és ruhamodell lett, reklámfilmekben szerepelt. Tizennyolc évesen vette pártfogásába Mauritz Stiller, a legismertebb svéd rendező, ő változtatta nevét Garbóra (állítólag Bethlen Gábor erdélyi fejedelem neve után), s az ő kapcsolatai révén jutott el 1925-ben Hollywoodba.

Amerikában filmsztárt faragtak belőle: angoltanulásra és fogyókúrára ítélték, szemöldökét kitépték, fogsorát kiegyenesítették, új frizurát is kapott. A Metro-Goldwyn-Mayer stúdió a hallgatag és titokzatos végzet asszonya, a vamp szerepkörébe sorolta, ami nem állt messze valódi alkatától. A hollywoodi reklámszabályokkal nem törődve soha sem adott autogramot, nem válaszolt a rajongói levelekre, interjúra is csupán tizennégy alkalommal vállalkozott. A közönség így is imádta, válogathatott a szerepek közt, egyszer még a neki nem tetsző Laurence Olivier-t is "lecserélte".

Mentes volt a sztárallűröktől, mégis divatot teremtett: magas nyakú, hosszú ujjú pulóvereket, róla elnevezett garbókat hordott, nemritkán bő ruhát és nadrágot viselt, ő terjesztette el a lapos sarkú cipőt, a széles övet és a bőrzekét is.


Garbo a némafilmekben lett világhírű John Gilbert oldalán. A színész háromszor kérte meg a kezét, és háromszor kapott kosarat a "a feleség olyan csúnya szó" mondattal kísérve. Csillaga a hangosfilm megjelenése után sem hanyatlott, a váltást "Garbo beszél" jeligével példátlan reklámkampány vezette be, még arra is ügyeltek, hogy első szavai svéd akcentussal hangozzanak el. Hangosfilmjei közül kiemelkedik a Mata Hari, a Grand Hotel, a Lengyel Menyhért által írott Ninocska és a különös sorsú svéd uralkodónőről készült Krisztina királynő, az Anna Karenina és A kaméliás hölgy. Pályafutását az 1941-ben készült A kétarcú asszony zárta: a vígjáték nagyot bukott, és az elkeseredett Garbo harminchat évesen, sikerei csúcsán hátat fordított a film világának.

A "svéd szfinx" élete hátralevő fél évszázadát teljes magányban töltötte, még azért sem mozdult ki, hogy átvegye az életművéért 1954-ben neki ítélt Oscar-díjat (korábban négyszer jelölték a kitüntetésre). Időnként képek jelentek meg róla, amint New York utcáin sétál fején kalappal, arcát napszemüveg mögé rejtve. Szeretett utazni, de csak álnéven, repülőjegyből mindig kettőt vett, hogy senki ne üljön mellé. Titokzatosságát élete végéig megőrizte.

A nyolcvannégy éves korában, 1990. április 15-én New Yorkban elhunyt színésznő hamvait szülővárosában egy egyszerű sírkő őrzi. Az ő képmásával adják ki a 2016 októberétől érvényes új svéd százkoronás bankjegyet.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)