1916. május 21-én hunyt el Görgei Artúr az 1848-49-es szabadságharc tábornoka, a magyar honvédsereg főparancsnoka.

1818. január 30-án született Toporcon (ma Toporec, Szlovákia) Szepes vármegye egyik legrégibb nemesi családjának sarjaként. A tanári pálya felé vonzódott, de apja katonának kényszerítette. 1832-től
a tulni utásziskolában tanult, 1837-ben hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél, főhadnagyi kinevezését 1842-ben a Nádor huszárezredben kapta meg. 1842-ben otthagyta az egyhangú szolgálatot, és Prágába ment vegytant hallgatni. Nevéhez komoly tudományos eredmények fűződnek, megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat, és értekezést írt a kókuszdió olajának zsírsavairól.

A forradalom kitörése után a kormánynak ajánlotta fel szolgálatait, s nevéből elhagyta a nemesi y-t. (Az utókor mégis így írja nevét, bár ő élete végéig ragaszkodott a Görgei formához.) Jellacic betörése után az al-dunai népfelkelés parancsnokának tették meg, neve ekkor lett országosan ismert, mert a kémkedésen kapott Zichy Ödön grófot statáriális bíróság elé állíttatta és felakasztatta.

 

A vesztes schwechati csata után a feldunai hadsereg főparancsnokaként lelket öntött seregébe, gyorsan és kiválóan manőverezett, hatékonyan használta a tüzérséget, nemegyszer személyes bátorságával is kitűnt. A túlerőben lévő osztrákokkal nem bocsátkozott harcba, feladta a védhetetlen fővárost, és Vác felé vonult vissza. Itt közzétett proklamációjában 1848-as alapokra helyezkedve gyakorlatilag kivonta magát a Honvédelmi Bizottmány közvetlen rendelkezése alól. Ezután az északi bányavárosok felé indult, hogy elvonja az osztrák főerőt, és a Branyiszkói-hágón áttörve egyesült a többi magyar sereggel.

TÁMOGATÓINK

   

A vesztes kápolnai ütközet után elérte a fővezér Dembinszky felmentését, 1849. március 31-től ő vette át a főparancsnokságot. A tavaszi hadjáratban győzelemről győzelemre haladva az országhatárra szorította vissza az ellenséget, május 21-én visszafoglalta Budát, a Szemere-kormányban hadügyminiszterré nevezték ki. A Függetlenségi Nyilatkozatot nem helyeslő, katonaként gondolkodó Görgey és Kossuth ellentétei nyílt viszálykodássá fajultak.

Július 2-án a komáromi csatában visszaverte az orosz csapatokkal megerősítet császári fősereget, de súlyos fejsebet kapott. Kossuth sebesülésére hivatkozva a fővezérségről és a hadügyminiszterségről is leváltotta, Görgey ezt figyelmen kívül hagyva a Dél-Magyarországra költözött parlament és kormány után indult. A menet során saját erői négyszeresét kötötte le, de bravúros hadmozdulataival sem tudott változtatni a kialakult hadi helyzeten. A temesvári vereség után, augusztus 11-én Kossuth diktátorrá nevezte ki, és teljhatalommal ruházta fel. Görgey más lehetőséget nem látva, tiszttársaival egyetértésben két nappal később Világosnál letette a fegyvert az orosz csapatok előtt.


A közvélemény ezért - mára bizonyosan tudható, hogy indokolatlanul - árulónak bélyegezte, ebben jelentős szerepe volt Kossuth híres-hírhedt vidini levelének is. Görgey a vádat életének hátralévő 67 évében méltóságteljes nyugalommal viselte. A cár személyes közbenjárására életben hagyták, de száműzetésre ítélték, Klagenfurtban tartották házi őrizetben. A kiegyezés után egy ideig a Lánchídnál volt alkalmazva, majd Visegrádon élt visszavonultan. Életének kilencvenkilencedik évében, 1916. május 21-én érte a halál a budapesti Mária Valéria utcai lakásában.

(Forrás:  *hbml.archivportal.hu  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)