1818. március 26-án Kecskeméten hunyt el Göböl Gáspár református lelkész, író. 1745. január 1-én született. Iskoláit Debrecenben végezte. Külföldi tanulmányútja után 1772-ben Adácstevelben tanító, 1774-ben Kunszentmiklóson másodpap lett. 1775-től dunavecsei, 1777-től haláláig kecskeméti lelkész volt. Azt tartja róla a helyi emlékezet, hogy amikor Kecskemétre meghívták, így mentegetőzött az őt marasztaló itteni hívei előtt: "Az Úr szólított az új szolgálatra." Ekkor Kerek István uram, a dunavecsei gyülekezet érdemes (és bölcs) gondnoka a fáma szerint csöndesen Göböl tiszteletes úr mellének szögezte azt a kérdést, hogy vajon ha netán a jóval szegényebb apostagi vagy dabi eklézsiába hívnák, akkor is ilyen készséggel engedelmeskednék-e az Úr hívó szavának. A választ nem őrizte meg a népi emlékezet. 1791-től a Dunamelléki Református Egyházkerület aljegyzőjévé, 1792-től a kecskeméti egyházmegye esperesévé választották.

Több nyelven beszélt, kiváló szónok, ismert író volt. Több művet fordított franciából, köztük Voltaire két drámáját is, ezek azonban elvesztek. Lefordította Durand D. Az első embernek elesése… 7 énekekbe foglaltatva című művét is.  A Keresztyén katekizmus című írása több kiadást ért meg. Kelkésia című kéziratos munkája regényes formában mondja el az eklézsia történetét. Egyházi munkái mellett megírta az Utazó lélek… című verses elbeszélését, amelyet a magyar tudományos-fantasztikus irodalom első darabjának tekintenek a szakértők.(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Száz magyar falu könyvesháza: Dunavecse)