1692. április 8-án született Giuseppe Tartini itáliai zeneszerző, hegedűművész, zenetudós és pedagógus. Tanulmányait kolostori iskolákban és a padovai egyetemen végezte. Kalandos élete során kisebb zenekarokhoz szegődött el hegedűsnek. Lankadatlan szorgalommal tökéletesítette hegedűtechnikáját és elméleti ismereteit. Híre mindjobban elterjedt hazájában. 1720-ban elnyerte a pádovai Szt. Antal bazilika karmesteri és szólóhegedűsi állását, melyet csaknem haláláig betöltött. Munkásságát egyre fokozottabb mértékben szentelte a tanításnak. 1728-ban nyitotta meg hegedűiskoláját. Karját baleset érte. Ettől kezdve egyre jobban beletemetkezett zeneelméleti és filozófiai tanulmányaiba.

Tartini a 18. század egyik kimagasló egyénisége. Átfogó kultúrájú, hatalmas képzeletű mester. Corelli hagyományainak folytatója. Elsőrangú mestere volt a virtuóz játéknak is, de legmaradandóbb hatást a művészi alkotás jelentőségének mélyreható elemzésével és átélésével érte el. Kompozíciói közül legértékesebbek szólókoncertjei - kb. kétszázat írt - zongora- és csellószonátái, szimfóniái, vonósnégyesei, és kb. 150 hegedűszonátája, köztük a romantikus nevet kapott Ördögtrilla-szonáta.