
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

Gábor Miklós kecskeméti éveiről40

40 éve, 1976. február 29-én Gábor Miklóssal készített beszélgetést közölt a Petőfi Népe. Az akkor már másfél éve Kecskeméten játszó Kossuth-díjas színész - Gábor Miklós 1975-ben, a közönség és a kritikusok meglepetésére, a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött - a színészet kulisszatitkairól, a vidékiségről és természetesen a hírös városhoz fűződő élményeiről is vallott.

„Mozgalmas, változatos időszak után vagyok, ami azt tenné szükségessé, hogy egy kicsit leüljek. Hogy hagyjam a dolgokat érni, alakulni. […]

Mit ís szeretnék? Mit szerettem volna mindig? Mindenesetre olyan színházhoz, színházi közönséghez tartozni, melynek olyan vezetője van, akivel szót értek, s akinek a tehetségére, figyelmére rá tudom bízni magamat. Mert jó volna magamban még új dolgokat találni, s ezt az ember nem tudja külső kontroll nélkül elvégezni. Úgy érzem, Kecskeméten Ruszt József személyében olyan tehetséggel találkoztam, akinek a bírálatát érdemes elfogadni. A segítségét is. […]

A kecskeméti élet persze rengeteg fáradsággal jár. Kettős életet élek, ingázó vagyok. Mégis most valahogy jól esik ennek a városnak a légköre. S azt várom, hogy itt (a közönség s részben a város vezetősége révén) az életnek olyan rétegeivel fogok érintkezni, melyekkel eddig nem tudtam. Tehát csupa segítséget várok. Csupa olyan segítséget, amelyről úgy éreztem, hogy Pesten nem tudom
megtalálni. […]

Kecskeméten a színház a város egyik igazi szórakozóhelye. Az is természetes, hogy közvetlenebb kapcsolat van a város élete és a színház között. Itt személyesen is érint mindenkit a színház sikere vagy bukása.Talán büszkébbek is a maguk színházára. Tehát, hogy kicsit közhelyesen fejezzem ki magam: a színház része a város mindennapi vérkeringésének. Ez pedig rendkívül fontos, mert végül is a színház sorsát az fogja eldönteni, hogyan tudunk az ország életébe elevenen bekapcsolódni. […]

Kényszer vitt Kecskemétre, de azért hit is: hanem is most, azonnal, s talán nem is mi, de hátha majd később mások... S még valamit: egyáltalán nem érzem, hogy áldozatot hozok, nincs az én döntésemben semmiféle hősiesség. Az ember a maga körülményei közt kockáztat. De egyébként is az az érzésem: nincs olyan nagy különbség a pesti és a vidéki színész között. Budapest és Kecskemét egyaránt ehhez az országhoz tartozik. Mindkettőben magyar színész az ember. A két város között a távolság 84 kilométer. Se több, se (kevesebb. S itt is, ott is akkor színész valaki, ha képes igazi szellemi teljesítményt felmutatni.”