Ferenczy Béni kétszeres Kossuth-díjas szobrász 1890. június 18-án született.

Apja, Ferenczy Károly festő, a nagybányai művésztelep vezető egyénisége, ikertestvére, Ferenczy Noémi kiemelkedő gobelinművész lett, Valér bátyjuk pedig ismert festőművész volt. 1907-től Nagybányán Iványi-Grünwald Bélánál és Réti Istvánnál, majd Firenzében, a müncheni akadémián és Párizsban tanult. 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság kulturális tevékenységében. A bukás után Romániába, Csehszlovákiába és Bécsbe emigrált. 1923-tól Berlinben élt és a "Der Sturm" kiállítótermeiben Bernáth Auréllal rendezett közös kiállítást. 1925-ben a pesti Nemzeti Szalonban mutatta be munkáit. 1932-ben Moszkvába ment, 1935-től újra Bécsben és Budapesten élt, 1942-ben részt vett a velencei Biennálén. A második világháború alatt zsidókat mentett, Budapest ostroma közben műterme elpusztult.

1946-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárának nevezték ki, 1948-ban megkapta első Kossuth-díját. A dogmatikus kultúrpolitika azután két év múlva nyugdíjba kényszerítette, mert Petőfi-szobrát nem találták elég heroikusnak. 1956-ban agyvérzése nyomán jobb oldalra megbénult, beszélni is alig tudott, de megtanult balkézzel festeni és mintázni. 1963-ban Bécsben, 1965-ben Hágában rendeztek alkotásaiból kiállítást. 1956-ban érdemes, 1958-ban kiváló művész lett, 1965-ben ismét Kossuth-díjat kapott.

Ferenczy Béni 1965-ben
(Fotó: Keleti Éva)

Művészete a görög emberképen és a humanizmuson alapul, nagy műveltsége és biztos technikai tudása hozta összhangba kora művészeti irányzatait saját belső fejlődésével, életének drámai eseményei művein alig hagytak nyomot. Korai alkotásain az antik tisztelete mellett a szecesszió és a kubizmus hatása is érezhető, portréin a személyiség jellegzetességeit hangsúlyozta. Számos művésznek, köztük Daumier-nek, Goyának, Michelangelónak és Bartóknak állított emléket plakettjein, nevezetes A nagybeteg Ady című érme, kortársai közül Pilinszkyről és Juhász Ferencről készített érmét. Bécsi korszakában női és fiú aktokat készített, a torzó is kedvelt műfaja volt, s egész pályáján a meztelen emberi alak ábrázolásának titkait kutatta. 1954-ben készítette el Babits Mihály síremlékét, a bronz dombormű a Kerepesi temetőben látható. Köztéri műve a Petőfi-emlékmű Gyulán, a Játszó fiúk Székesfehérvárott, útfigurája a pesti Váci és Kígyó utca sarkán áll, Ülő nő című szobra a Horváth-kertben. Több könyvet is illusztrált, utolsó, balkézzel mintázott művei a művész diadalát jelentették a betegség fölött. Összegyűjtött tanulmányait Írás és kép címmel 1961-ben adták ki. 1967. június 2-án Budapesten hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)