1996. január 4-én avatták fel Magyarország első fizetős autópályáját, az M1-es út Győr és Hegyeshalom közötti szakaszát.

Az 1990-es évek közepéig Magyarország autópályái ingyenesek voltak, a gyorsforgalmi úthálózat üzemeltetését és bővítését az üzemanyag árába foglalt általános útadóból finanszírozták. A díjszedés bevezetését a hatóságok már 1988-ban megkísérelték, a Közlekedési Minisztérium le is gyártatta az autópályák használatára jogosító matricákat, az autópályadíj bevezetését 1989. május 1-jére tervezték. A tervezet azonban kiváltotta a társadalmi szervezetek és az autópályák mellett fekvő települések éles tiltakozását, melynek hatására a kormány visszavonta az útdíj bevezetését elrendelő határozatát.

Az M1-es autópálya új szakasza Komáromnál
(Komárom, 1990. szeptember 18. - MTI Fotó: Matusz Károly)

Az 1990-es évek elején Magyarország nehéz pénzügyi helyzetbe került, ezért az újonnan építendő autópályákat a kormányzat magánberuházásban látta megvalósíthatónak. A koncessziós szerződések értelmében az újonnan elkészülő gyorsforgalmi utakon a beruházó. a felvett hitelek, befektetések megtérülésére - útdíj szedésére volt jogosult. A korszerű, többsávos, biztonságosabb autópálya (díjszedő kapus) és a régi egysávos út (ingyenes) rendszer egymás mellett működött, vagyis amíg a rendszerváltás előtti szakaszokat továbbra is ingyenesen használhatták az utazók, addig az új utakon már közvetlenül is fizetni kellett.

Magyarország első, közvetlen díjfizetéses autópályája az M1-esnek a Győr-Nyugat és Hegyeshalom közötti szakasza volt, melyet az Első Magyar Koncessziós Autópálya Rt. (ELMKA) épített. Az 1996-ban megnyílt útszakaszon a díj szedését a le- és felhajtókon, illetve a Mosonmagyaróvár mellett felépített nyílt pályai kapusoron bonyolították.

A díjfizetést a sajtó és a közvélemény is rendkívül kedvezőtlenül fogadta. 1996-ban 900 forintot kértek a személyautóktól a Győr-Hegyeshalom útszakasz egyszeri megtételéért. A tervezetnél alacsonyabb forgalom és így jelentősen kisebb bevétel miatt ez az összeg 1999 nyarára 1700 forintra nőtt, ezért a forgalom még nagyobb része kerülte el a magyar fizetésekhez mérten igen drága útszakaszt. Az Autóklub perbe is fogta az ELMKA-t az aránytalanul magas útdíj miatt, a pert 1998-ban megnyerte, a díjakat azonban a társaság mégsem csökkentette.

A várttól jóval alacsonyabb forgalmi adatok mellett a bevételek messze elmaradtak a várttól, még az eredetileg tervezett összeg felét sem érték el. Az ELMKA egyre nehezebben tudta fizetni az út építésére felvett hiteleket, 1998 őszére a helyzete odáig romlott, hogy a hitelezőkkel folytatott tárgyalásokba az államot is be kellett vonni. Az ELMKA végül belebukott a vállalkozásba, a magyar állam pedig 1999 nyarán döntést hozott a társaság kivásárlásáról: alig 3,5 évvel a megnyitása után a kormány visszavásárolta a koncessziós jogokat. A cég 2000. szeptember 25-én végelszámolás alá került, majd jelentős veszteséget hátrahagyva megszűnt.

 

Az M1-es autópálya Hegyeshalomnál

2001-ben az állam a Győr-Hegyeshalom közti szakaszt bekapcsolta az egységes állami autópálya rendszerbe. A Mosonmagyaróvárnál felépített díjfizető kapukat lebontották, és a kilométerarányos útdíj helyett - az Ausztriában alkalmazotthoz hasonlóan - időarányos, matricás útdíjfizetési rendszert vezettek be. A kapus díjfizetési módot időközben a matricás megoldás váltotta fel az M5-ös és az M3-as autópálya érintett szakaszain is.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)