1955. május 25-én hunyt el Fedák Sári, a múlt század egyik legnagyobb operettszínésznője.

1879-ben, Beregszászon született. Apja, Fedák István tisztifőorvos volt. Ellenezte lánya színészi terveit, de végül beleegyezett, hogy Sári beiratkozhasson Rákosi Szidi színiiskolájába Budapesten. Fedák Sári az első igazi sikereket a Népszínházban aratta a korábbi kedvenc, Küry Klára háttérbeszorításával. A sajtó a primadonnaháború miatt is sokat foglalkozott az ifjú színésznővel. Így írtak róla: "a kisasszony határozott szubrett tehetség, erre vall pompás tánca, graciozitása, szilaj temperamentuma, mely azonban egyelőre a szertelenségbe csap, gyakran a jó ízlés rovására is. Játékánál jóval gyengébb a hangja és énektudása".

Nagyon fontos volt számára a sajtónyilvánosság, sok interjút adott. Az országos siker, a népszerűség, a közönség rokonszenvének elnyerése érdekében gyakran szerepelt vidéken. Legnagyobb találmánya az asszonypajtásság volt, mivel a századfordulón a színházi programok megválasztásában az asszonyoknak volt döntő szerepe. Karrierjének egyik fontos pontja Bob herceg szerepe volt Huszka Jenő György herceg című darabjában. A férfiszereppel hatalmas szenzációt keltett. 1904-ben mutatták be legnagyobb sikerét, a János Vitéz című daljátékot, Fedák címszereplésével a Király Színházban.

Fedák Sári a János vitézben

A színésznő 1907-ben külföldre menekült. Azzal vádolták, hogy kikövetelt gázsija kergette öngyilkosságba Vidor Pál színházigazgatót. Berlin, Bécs, Prága volt utazásainak és fellépéseinek színhelye. 1910 májusában tért vissza Budapestre. Az operettszínpadon óriási sztár volt. Szerepelt a Cigányszerelemben, a Leányvásárban, a Sybillben, később a Mágnás Miskában. Némafilmeket is forgattak vele, de ezek nem arattak túl nagy sikert. 1911-ben kezdődött románcuk Molnár Ferenccel. Az I. világháború kitörése után Fedák önkéntes ápolónőként vállalt feladatot. Drámai színésznőként is megállta helyét, 1916-ban Molnár Ferenc: a Farsang című darabjának főszerepében, majd Bródy Sándor A szerető című művében.

1917-ben fonódott össze élete Pestszentlőrinccel, szülei számára elegáns kertes villát vásárolt a Gyöngyvirág utcában. 1922-ben összeházasodott Molnár Ferenccel. A primadonnaalkony azonban őt is elérte; 1924-ben ünnepelte 45. születésnapját. Amerikai vendégszereplése megbukott. 1926-ban bomlott fel kizsarolt házassága, Molnár Ferenc 20 000 dollárt fizetett. A budapesti színházakban sikertelenek maradtak új bemutatói.

Fedák Sári 1929 szeptemberében kiköltözött Pestszentlőrincre, megözvegyült édesanyjához. Szereplési vágya azonban továbbra sem csökkent, egyedül állt ki a színpadra. Az ötszáz éves a magyar dal című előadását először a Pesti Vigadóban, majd a Király Színházban adta elő. Ezután országos körútra indult műsorával. 1933-ban nagyszabású terv megvalósításába kezdett; ekkor kezdődtek a Fedák-film, az Iza néni munkálatai. A film nem lett sikeres, majd Amerikában óriási botrányba keveredett.

A 30-as, 40-es években nem csak színházakban lépett fel változó sikerrel, a társadalmi életbe is bekapcsolódott, hazafias és irredenta szervezetek nőestélyein és délutánjain vett részt. 1943-ban még lelkesen indult a frontra a Tábori Színházzal, 1944-ben viszont Bécsbe menekült, onnan Linzbe utazott tovább. 1945 decemberében szállították haza a magyar kormány hivatalos kiadatási kérelmére. Népbírósági pere 1946-ban zajlott, az eljárás során felmentették. Szabadulása után Nyáregyházán telepedett le, rokonainál. Az államosítás után költöznie kellett. Hűséges komornájával, Kerék Margittal lakott együtt. 1954-ben kapta meg a várva-várt elismerést a Magyar Állami Operaháztól, meghívták a János Vitéz bemutatójának 50. évfordulójára. 1955. május 5-én hajnalban hunyt el. Búcsúztatásán a Farkasréti temető zsúfolásig megtelt.

Ady Endre így jellemezte: "Fedák Sári nem az a lány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és írni. Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál, s aki nem reflektál semminemű türelemre. Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni. A Bereg megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes, erős, szűz vihar, végigsöpört ott mindent. Trónjaikról lerángatott autokrata színpadi királynőket, félelmetes bálványokat, szent és sérthetetlen formákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis bálványdöntő úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem volt haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a csatatérnek, a színpadnak, s megnyert minden csatát."

(Források:  *Zubánics László: Az utánozhatatlan Zsazsa)