1766. január 6-án Debrecenben született Fazekas Mihály költő, botanikus, a Ludas Matyi írója. A cívisváros református kollégiumában, majd 1781-től a teológiai akadémián tanult, itt ismerkedett meg a felvilágosult eszmékkel, és kezdett érdeklődni a természettudományok iránt. Tizenhat évesen katonának állt, hét év után hadnagyként, majd főhadnagyként szolgált a Németalföldön, a Rajna-vidéken, Franciaországban.


Megelégelve a háborúskodást 1796-ban kilépett a hadseregből, a császárhű lovastisztből a felvilágosodás republikánus követője lett. Élete második felét Debrecennek és a botanikának szentelte, a költészetet kulturált emberhez illő passziónak tartotta. Agglegényként anyjával és húgaival élt, a nősüléstől - feltehetően - boldogtalanul végződött szerelmei tartották vissza. Visszavonultságát baráti köre - Csokonai Vitéz Mihály költő, Földi János természettudós - enyhítette.

Legtöbb verse a hazaköltözés és Csokonai halála (1805) közti esztendőkben született. Ekkor írta népmesei ihletésű, a nemesség és a parasztság ellentétét igen életszerűen ábrázoló, a nemesi pöffeszkedést kifigurázó Ludas Matyit, amelyet végső, átdolgozott formában 1817-ben adtak ki Bécsben. (Két évvel előtte is publikálták, de a neve nélkül, mert nem ismerték a szerzőt. Végül Fazekas tiltakozására ismét megjelentették, de Magyarországon csak 1831-ben.) A tömör, időmértékes verselésű elbeszélő költemény alighanem a kor legmerészebb társadalomkritikája volt Magyarországon: Ludas Matyi az első paraszt, aki fölényben van a nemesúrral szemben. A mű nem is maradt visszhang nélkül, a nemesség nagy része "merényletet" látott benne.

Fazekas Mihály: Ludas Matyi című művének borítója
(MTI Fotó: Reprodukció)

Fazekas lírai munkái is kimagaslóak, élete végére a sztoikus filozófia követőjévé lett (Nyáresti dal, Ki a boldog?, A bölcs). Összegyűjtött költeményei először 1836-ban jelentek meg. Amikor verset már alig-alig írt, vitairatokkal szólt bele az irodalom ügyeibe. 1819-től szerkesztette, jórészt maga írta a Debreceni Magyar Kalendáriumot, amelyben szépirodalmi és ismeretterjesztő olvasmányokat közölt, a célja a tudomány és a felvilágosodás eszméinek terjesztése volt.

Sógorával, Diószegi Sámuellel, a hajdúböszörményi botanizáló prédikátorral 1807-ben adták ki Debrecenben a Linné rendszere alapján készült első magyar növényhatározót, a Magyar Füvészkönyvet, a magyar növénytan nyelvét teremtették meg ezzel. 1806-ban lett a debreceni kollégium gazdasági vezetője, majd később Debrecen főpénztárnoka, 1807-től városi esküdt. Megszervezte a debreceni polgárkatonaságot, a városi rendfenntartó alakulatot (mai szóval rendőrséget), melynek a kapitánya volt.

Ő tervezte a később híressé vált debreceni Füvészkertet, amelynek megnyitását azonban már nem érhette meg, 1828. február 23-án tüdőbajban meghalt. Egykori debreceni lakóházánál emléktábla látható, a domborművek jeleneteket ábrázolnak a Ludas Matyiból, egy pedig őt és Csokonait ábrázolja borozgatás közben. A város szobrot emelt emlékére, sírját a debreceni köztemető őrzi.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)