ÁPRILIS 5-ÉN SZÜLETETT:

1607. Honoré Fabri francia jezsuita tudós (410 éve)
1622. Vincenzo Viviani itáliai matematikus (395 éve)
1812. Ridley-Kohne Dávid hegedűművész, zeneszerző (205 éve)
1867. Kerner István karmester (150 éve)
1872. Erdélyi Zoltán író, költő, lapszerkesztő (145 éve - tovább olvasom: »»)
1882. Görög Ernő evangélikus lelkész, méhész (135 éve)
1882. Kéri Pál újságíró (135 éve)
1887. Szende Ferenc operaénekes (130 éve)
1907. Horváth Gizi színész (110 éve)
1917. Diénes Zsombor bányamérnök, szótáríró, műszaki fordító (100 éve)
1912. Örkény István dramaturg, író (105 éve)
1932. Bencsik József munkás, a forradalom és szabadságharc mártírja (85 éve)
1932. Kovács Éva művészettörténész (85 éve)
1957. Dávid Zsuzsa színházi rendező, színházigazgató, egyetemi tanár (60 éves)

    ÁPRILIS 5-ÉN HUNYT EL:

1797. gróf Kőnigsacker József piarista matematikus, tanár (220 éve)
1862. Záborszky Alajos országgyűlési képviselő, táblabíró, ügyvéd (155 éve)
1887. Maróthy János honvéd főszázados, országgyűlési képviselő (130 éve)
1902. Hans Ernst August Buchner német bakteriológus (115 éve)
1912. Lázár Gyula pedagógus, publicista, történész (105 éve)
1937. Ódry Árpád rendező, színész (80 éve)
1942. Telegdy László erdélyi magyar mezőgazdasági szakíró (75 éve)
1962. Köves András diplomata (55 éve)
1967. Hermann Joseph Muller Nobel-díjas amerikai genetikus (50 éve)
1982. Békés István író, műfordító, művelődéstörténész, újságíró (35 éve)
1982. Szeppenfeld Sándor kohómérnök (35 éve)
1987. Urai László angiológus, egyetemi tanár (30 éve)

(Források:  *História - Tudósnaptár  *Magyar Életrajzi Lexikon  *MTI  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

100 éve, 1916. december 19-én született Vasvári István költő, író. Gyermekéveit Dunapentelén töltötte, középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott és Kecskeméten végezte. 1939-ig tisztviselő, segédmunkás, iparostanonc-otthonokban felügyelő, majd 1941-től munkaszolgálatos volt. 1944-ben sikerült megszöknie és 1947-ig Romániában maradt, ott vett részt a politikai és az irodalmi életben. Hazatérése után a Nemzeti Segély, majd a Vöröskereszt sajtóosztályán dolgozott mint osztályvezető, a későbbiek során szerkesztő volt az Ifjúsági Könyvkiadónál és a Néphadsereg című lapnál. 1960-tól 1972-ig, haláláig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársaként dolgozott.

Tizenkilenc éves korában Ifjúkori lángok címmel Kecskeméten jelent meg első verseskötete, élet- és költői pályáját azonban beárnyékolták a háború és a fasizmus okozta szenvedések. Ezek kitörülhetetlen nyomot hagytak lelkivilágában és visszatükröződtek költészetében is. Az évek során számos verseskötete és karcolata látott napvilágot. Változást és fejlődést alig mutató köteteiben szabályos rendszerességgel, egyazon szinten verselte meg élményeit: apja tragédiáját, a helytállást és elkötelezettséget, a szerelmet és barátságot s az utazásokat. Ritkán élt képekkel, inkább az emelkedett, poétikus szófűzést kedvelte. Költészetét több külföldi irodalmi díj, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a munkások közt kifejtett kultúrmunkáért kapott 1967-es Szocialista Kultúráért Vándordíj és az 1971-es SZOT-díj ismerte el. Tagja volt az írószövetségnek és az Irodalmi Alapnak.
(Források:  *A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1972-1973  *A magyar irodalom története  *Magyar Életrajzi Lexikon)