50 évvel ezelőtt mutatták be Eörsi István első darabját. A Sírkő és kakaó című művét a szerző 1990-ben a következő sorokkal ajánlotta a közönségnek: "A Sírkő és kakaót 1968. január 3-án mutatta be először a budapesti Thália Stúdió. Pontosabban csak a felét mutatta be, mégpedig nem a sírkőt, de nem is a kakaót, hanem mindkettőt félig. A hatalom abban az időben nem mutatkozhatott borzasztóságosnak, így hát az Öregasszonyt az általam áhított Latinovits Zoltán vagy Dayka Margit helyett az édes-kedves Komlós Juci játszotta el. Hacser Józsa és Harsányi Gábor azonban, mint a Piti házaspár, olyan piti volt, olyan szánalmas és közönséges, amilyennek elképzeltem és reméltem. [...] Minden darabnak próbája, hogy megváltozott történelmi körülmények között megújul-e a benne ábrázolt világ. Képes-e a mű olyan hangsúlyeltolódásokra, amelyek továbbra is biztosítják a dráma időszerűségét? Azt remélem, hogy ma a darabnak olyan problémái nyomulnak az előtérbe, amelyek a megírás idején periférikus jelentőségűek voltak. Például: alkalmas-e egy ember (vagy egy közösség) hosszú rabság után a szabadságra? Kimeríthetetlen-e az alattvaló-utánpótlás? Képes-e a hatalom arra, hogy minden körülmények közt fenntartsa bevált formáit és kereteit? És persze továbbra is izgat, minden politikai, erkölcsi és esztétikai kérdésnél makacsabbul, hogy legyőzhető-e az Iszonyat szépítő szándék nélkül, pusztán nevetéssel?"

 

Komlós Juci és Horváth Teri
(Eörsi István: Sírkő és kakaó - Thália Stúdió, 1968; Fotó: Tormai Andor/MTI)

 

NÉVJEGY
Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, publicista Budapesten született 1931. június 16-án. 1953-ban szerzett magyartanári diplomát az ELTE-n, egyetemi évei alatt Lukács György tanítványa volt. 1952-ben jelentek meg első versei. 1956-ban mint újságíró, költő, röpcédula-szerkesztő, a Központi Munkástanács és az Írószövetség összekötője részt vett a forradalomban. December 9-én letartóztatták és nyolc év börtönre ítélték, amnesztiával szabadult 1960-ban. Ezt követően jobbára fordításokból élt 1967-ig, munkatársa volt az Élet és Irodalomnak és a Magyar Narancsnak is. 1977-től 1982-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Attól kezdve szabad foglalkozású íróként dolgozott. 1983 és 1986 között Nyugat-Berlinben élt, ott mutatták be A kihallgatás és A kompromisszum című darabját. 1989-ben visszatért Kaposvárra. A rendszerváltást követően az SZDSZ tagja volt 2004-ig, amikor a párt politikája elleni tiltakozásból kilépett. Budapesten hunyt el 2005. október 13-án.

Eörsi István 1970-től a magyar kulturális közélet meghatározó alakja volt, szóban és írásban is karakteres, véleményformáló, "örök ellenzéki". Több ízben is ellátogatott Kecskemétre, volt a Katona József Könyvtár vendége, Play Molnár című színjátékát 1978 októberében a hírös város teátruma mutatta be.