1833. február 5-én hunyt el Dunaiszky Lőrinc, a hazai klasszicista szobrászat egyik legtöbbet foglalkoztatott mestere.

1784. július 15-én született. Asztalos családból származott. 1800-tól Besztercebányán Barger Márton fafaragó műhelyében dolgozott, majd 1804-től a bécsi képzőművészeti akadémia szobrászati osztályán Heinrich Fügernél és Johann Martin Fischernél tanult. Tanulmányai befejezése után Pesten telepedett le. A szinte minden szobrászati műfajban otthonosan mozgó művész kereskedelmi alapokon nyugvó, jól szervezett, országos ügynöki hálózattal rendelkező, virágzó műhelyt hozott létre. Főleg síremlékeket készítettek, de számos oltár, szószék és faragott belsőépítészeti elem is kikerült műhelyükből. Munkáiban eredményesen egyesítette a klasszicizmus formai jellegzetességeit az akadémizmussal.

Dunaiszky Lőrinc az ország szinte valamennyi szegletéből kapott megrendelést. Többek között ő készítette a békéscsabai evangélikus templom főoltárának faragott díszeit, Tessedik Sámuel szarvasi síremlékét és a pesti Török-patika szobordíszeit. Kecskeméti megbízást is teljesített. Hat élő nagyságú szobrot kellett készítenie „föveny-kőbül a Keskeméti Kalvaria-hegyre”. A Barátok temploma előtti szoboregyüttes azonban az idők folyamán elpusztult. Sajnos egyetlen rajz vagy fénykép sem örökítette meg a kompozíciót. Csupán egy, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében fennmaradt grafikáról vélik a művészettörténészek, hogy az egykori kecskeméti kálváriát ábrázolja.

(Források:  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Magyar Nemzeti Galéria)