1955. június 13-án a Tolna megyei Dunaszentgyörgyön született Debreczeni József magyar-történelem szakos tanár, író, politikus. Pakson érettségizett, azután Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakán diplomázott 1979-ben. Ugyanott 1981-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Középiskolai tanári pályáját 1981-ben kezdte, öt évig Kiskunmajsán, majd 1986-tól Kecskeméten, a Katona József Gimnáziumban tanított.

A nyolcvanas évek végén kapcsolódott be az ellenzéki politizálásba. Alapító tagja volt az MDF-nek, a kecskeméti városi elnök és az országos választmány tagja lett. 1989 nyarán a kecskeméti időközi, immár demokratikus választáson bejutott a pártállami Országgyűlésbe, mint ilyen, ő volt az 1947 utáni Magyarország második, demokratikusan megválasztott parlamenti képviselője; csak Roszík Gábor előzte őt meg két héttel. 1990-ben ismét képviselővé választották. Az országgyűlésben a sajtóprivatizációt vizsgáló bizottság elnöke, majd a kulturális bizottság (azon belül a sajtó albizottság) tagja lett. 1993-ban az MDF radikálisaival kialakult konfliktusa következtében kizárták a frakcióból, ezt követően a pártból is kilépett.

Az Országgyűlésből való kikerülése után, 1994 és 2006 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán adjunktusként oktatott. Közben 1995-ben a Magyar Polgári Demokraták Társaságának alapító tagja, 1994 és 1996 között Orbán Viktor tanácsadója volt. A 2010-es parlamenti választáson az MDF budapesti listájának második helyén, illetve a budapesti 7. választókerületben – azaz Lipótvárosban és Újlipótvárosban – indult. Egyéni jelöltként 6,99 százalékkal az ország legeredményesebb tisztán MDF-es indulója volt. 2011 óta a Demokratikus Koalíció alelnöke.

Az utóbbi években politikai közíróként tevékenykedik, illetve könyvei honoráriumaiból él. Több száz cikket írt, melyek kötetekben is megjelentek, valamint négy politikusi életrajzot: Antall Józsefről, Gyurcsány Ferencről és kettőt Orbán Viktorról. 2004-ben Pethő Sándor-díjjal, 2007-ben Radnóti Miklós Antirasszista-díjjal jutalmazták, 2009-ben pedig megkapta a Húszéves a Köztársaság-díjat. 2006-ban politikai közíróként - elvi és nem politikai okok miatt - nem vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

„Egy időben lettem politikai szereplő és közíró MDF-alapító, országgyűlési képviselő és publicista, minthogy egy cél vezérelt: részt venni a magyar parlamentáris demokrácia megteremtésében. Később a megvédelmezésében. Az előbbi sikeres volt az utóbbi nem. Politikai közíróként nem haboztam állást foglalni valami vagy valaki mellett, illetve ellen. Írói függetlenségemet nem a formális középen állásban, hanem az értékrendem szerinti állásfoglalásban kerestem és találtam meg. Nem egyenlő mérési eredményre, hanem egyenlő mérce használatára törekedtem. Aki elolvassa a cikkeimet, láthatja: nem változtam az idők során. A parlamentáris demokrácia konzervatív liberális híve voltam és maradtam. Politikusi eszményképem ma is Antall József. Régi barátaimtól jórészt elszakadtam: ők Orbánhoz voltak hűek, én önmagamhoz. [...]. Ám történjék bármi: életem tőkesúlyát az a pár esztendő adja, amikor részese lehettem a rendszerváltozásnak. Ami megszülte hazámban a liberális jogállamot és a parlamentáris demokráciát: a Magyar Köztársaságot. Több mint húsz évig hű voltam mindezekhez, hű maradok hozzájuk a jövőben is."

(Források:  *Demokratikus Koalíció  *Katona József Könyvtár  *libri.hu  *Országgyűlés Hivatala)