1866. szeptember 9-én hunyt el Czuczor Gergely bencés szerzetes, költő, népdalgyűjtő, népdalíró, nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Andódon született Nyitra megyében, Czuczor István néven. Később, a szerzetesrendben vette fel a Gergely nevet. Gyermekéveit Érsekújváron töltötte. Nyitrán kezdte középiskolai tanulmányait, Esztergomban folytatta, s Pozsonyban fejezte be. A szent Benedek-rendbe 1817-ben lépett be Pannonhalmán, unokatestvérével, Jedlik Ányossal (eredeti neve Jedlik István, rendi neve lett Ányos) együtt. 1824-ben szentelték fel, s Győrben kezdett tanítani. Tanárkodott még Pannonhalmán és Komáromban is.

A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása után levelező tag, majd 1836-ban akadémiai rendes tag lett. Ebben az évben lett tagja a Kisfaludy Társaságnak is. Az Akadémia őt választotta a Nagy Szótár szerkesztőjévé, így Pestre költözött.

Czuczor a szabadságharc idején betegséggel küszködött, s a szótáron dolgozott. Azonban az események Riadó című versének megírására késztették, melyben fegyveres ellenállásra szólított fel minden hazafit. A vers forradalmi indulóvá vált. A győztes hatalom, e verséért, haditörvényszék elé állította a költőt, s hat évre, vasban eltöltendő várfogságra ítélték. Gróf Teleki József akadémiai elnök közbenjárására a budai várban tartották fogva, ahol tovább dolgozhatott a szótáron. Mikor a magyar sereg a várat 1849. május 31-én visszafoglalta, Czuczor kiszabadult, azonban mikor a császáriak újra elfoglalták Pestet, először a Ferenciek zárdájába száműzték, majd Haynau 1850-ben Kufstein várába vitette.

1851-ben kegyelmet kapott, azonban egészsége nagyon megromlott. Ettől kezdve szinte kizárólag nyelvtudományi munkásságának élt, Pesten lakott a Múzeum körút 26. szám alatti házban. A Nemzeti Színházban is dolgozott ekkor drámabírálóként. A szótár hat kötetének megjelenését már nem érhette meg, 1866-ban kolerában halt meg.

(Forrás:  *Jókai Mór Művelődési Központ)