1991. február 23-án hunyt el Csanádi Imre Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő.

Zámolyon született 1920. január 10-én. Az elemi iskola négy osztályát a szülőhelyén végezte. Amikor iskolás lett, már olvasott, írt újságszélekre. 10 évesen írta első versét Székesfehérvár, a történelmi város és a szülőföld kapcsolatáról. 1931-ben a Székesfehérvári Állami Ybl Miklós Főreáliskolában folytatta tanulmányait. Jól tanult, ügyesen forgatta a ceruzát és az ecsetet is. Ő volt az önképzőkör elnöke. Érettségi után Zámolyon jegyzőgyakornok, majd Pusztavámon házitanító lett. 1940-ben fehérvári rajztanára biztatására és ajánlására jelentkezett és fel is vették a Képzőművészeti Főiskolára. Így került a Győrffy-kollégiumba. Félév után azonban kiiratkozott a főiskoláról, ráébredt, hogy számára csak az irodalom az élet. 1941-ben katonának vitték, 1944 végén pedig hadifogságba esett, és csak 1948-ban került haza Ukrajnából. Budapesten kezdte újra az életet. 1951-től a Szépirodalmi, majd a Magvető Könyvkiadónál dolgozott. 1976-tól nyugdíjba vonulásáig az Új Tükör főszerkesztője volt. A költői formák avatott mestere, a magyaros – ütemhangsúlyos- és az időmértékes verselésnek egyaránt nagy művésze volt. Az alkotó tevékenységen kívül jelentős tudományos kutatómunkát is végzett. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták: József Attila-díj 1954, 1964, 1973; Kossuth-díj 1975; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1980; Déry Tibor-jutalom 1984; Az Év Könyve Jutalom 1990.

(Forrás:  *Csanádi Imre Általános Iskola, Zámoly)