1916. május 11-én született Camilo José Cela Nobel-díjas spanyol író.

Egy Iria Flavia nevű településen látta meg a napvilágot spanyol apa és angol anya gyermekeként. A madridi egyetem bölcsészkarán, később a jogi karon tanult, s szürrealista versekkel jelentkezett különböző lapokban. A polgárháborúban egy ideig a falangisták oldalán harcolt, de a fronton szerzett élményei fokozatosan eltávolították a jobboldaltól, egyre inkább kiábrándult a Franco-rezsimből.

A polgárháború után a jogi tanulmányok mellett filozófiai stúdiumokat is végzett. Egyetemista volt, amikor megjelent első regénye, a Pascal Duarte családja, amely világszerte óriási sikert aratott, s máig a Don Quijote után a második legtöbb nyelvre lefordított spanyol regény. A mű a tremendismo, a groteszk rémregények stílusának egyik legjellegzetesebb képviselője, erős társadalomkritikai mondandóval, nem csoda, hogy Spanyolországban botránykőnek számított.

1951-es regénye, a szintén nagy sikert aratott Méhkas a háború sújtotta Madrid életének három napjáról, a züllésről, a nyomorról, a társadalmi válságról rajzolt érzékletes képet. A műből 1982-ben film készült a spanyol Mario Camus rendezésében, Victoria Abril főszereplésével.

Camilo José Cela Nobel-díjas spanyol író szobra Padrónban

1955-ben Cela elhagyta Madridot, s Palma de Mallorcán telepedett le, ahol lapot alapított. Legendás Rolls Royce márkájú autójával bekalandozta szinte egész Európát és Amerikát, úti élményeiből rendre élvezetes, lebilincselő stílusú könyvek születtek.

TÁMOGATÓINK

   

Nagyobb prózai munkái közül kedvezően fogadták a Szélmalom című kisregényét, a kesernyés hangú San Camilo, 1936 és a szintén a polgárháborús időket idéző Mazurca para dos muertos (Mazurka két halottra) című regényét, ez utóbbiért spanyol nemzeti irodalmi díjat is kapott. Többkötetes Titkos szótár című munkájában a spanyol nyelv jól ismert és használt, de nyomdafestéket nem tűrő szavait gyűjtötte össze, majd a szexualitás, az obszcenitás témáját folytatva 1982-86-ban elkészült Az erotika enciklopédiája című munkája is.

Celát 1957-ben a Spanyol Akadémia tagjává választották. A csípős humorú, olykor talán túlzottan is szabad szájú, az emberi ostobaságot ostorozó, homofób kirohanásairól elhíresült író sokszor került a támadások kereszttüzébe, így 1989-es irodalmi Nobel-díját sem fogadta egyöntetű lelkesedés. Írói hírnevének nem tett jót, hogy plágiummal is megvádolták, amire Cela tömören, bár nyomdafestéket nem tűrően reagált. 1995-ben, hosszas huzavona és nem kevés sértődés után, megkapta a legrangosabb spanyol irodalmi elismerést, a Cervantes díjat is, amelyet saját állítása szerint már régen megérdemelt volna.

A polgárháború utáni spanyol próza nagymestere 2002. január 17-én egy madridi klinikán hunyt el.

(Forrás:  *MTI)