1918. január 2-án hunyt el Bódogh János távírótiszt, gyorsírótanár. 1852. december 27-én Kecskeméten született. Tanulmányait szülővárosa kegyesrendi gimnáziumában végezte. Már 8. osztályos korában gyorsírási lapot adott ki, osztálytársai számára gyorsírási tanfolyamot tartott. 1875-ben letette a távírótiszti, 1878-ban pedig a gyorsírástanári vizsgát. 1878-tól távírótiszt volt Szegeden, majd ugyanott a gyorsírás tanára lett előbb a katolikus főgimnáziumban, azután a főreáliskolában. 1893-ban Budapestre került a központi posta- és távirdahivatalhoz, emellett több középiskolában oktatott. Megalapította a Gyorsírási Irodalmi Könyvtárt, szerkesztette a Gyorsírászati Lapokat, igazgatója volt az Országos Magyar Gyorsírók Egyesületének. 1904-ben megindította saját kiadásában az Országos Gyorsíró Közlönyt. Terjesztette a Gabelsberger-Markovits-féle gyorsírórendszert, majd Markovits halála után továbbfejlesztette azt. Több gyorsírási szakkönyvet, tankönyvet is írt. A budapesti magyar gyorsíró-egyesület 1877-ben díszokmánnyal, 1880-ban arany tollal tisztelte meg.
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)