1887. június 6-án született Bodócs István tanár, fizikus, csillagász. Kecskeméten látta meg a napvilágot, édesapjának kis fűszerkereskedése volt a hírös városban. Tanulmányait szülőhelyén kezdte - a piarista gimnázium legjobb tanulójaként érettségizett -, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta. 1909-ben Eötvös Loránd ajánlatára nevezték ki az ógyallai obszervatórium adjunktusává, ahol napfoltok, változó csillagok, üstökösök megfigyelésével és fénytani problémákkal foglalkozott. Kutatásai során felfedezte a geometriai optika hiperbola-tételét.

1927-ben a győri leánygimnázium, később a Révai Miklós reálgimnázium tanára lett. Fizikát és matematikát tanított színvonalasan, ügyszeretettel, szenvedéllyel. Úgy beszélt a természeti jelenségekről, hogy pontosan látszott, meddig terjed a természeti jelenség és hol kezdődik a matematika, emellett ez a két elem tanításában kiegyensúlyozott egységbe fonódott. Tömegek tódultak ragyogó előadásaira, diákok, felnőttek szorongtak a padokban és a padok előtt a padlón. Pazar kísérletekkel, vetített képekkel kísért előadásai felejthetetlen élményt nyújtottak, akárcsak írásai a helyi és fővárosi lapokban, folyóiratokban. Előadásokon mutatta be a vetített pozitív kép alatt rejlő negatív képet. Indukciós kísérletei hasonló sikerűek voltak. Nádorvárosi (győri) háza pincéjében berendezett laboratóriumában dolgozta ki a ködfénylámpával kapcsolatos, sokszor meglepő hatású kísérleteit.

A tanítás mellett a Meteorológiai Intézet győri állomását is vezette. Az állomás munkáját a világháború alatt is töretlenül irányította, a Magyar Meteorológiai Társaságnak választmányi tagja volt. Jellegzetes, szikár, magas alakja gyakran feltűnt a győri utcákon, ahonnét negyven éven át figyelte a felhők mozgását, szelek járását, a napsütést; meg-megállt és jegyzőkönyvébe apró betűkkel bejegyezte megfigyeléseit, hogy a meteorológiai műszerek adataival egybevetve táviratot adjon fel Budapestre.

Helytörténeti kutatásokkal is foglalkozott. A Győri Szabadegyetemen és a Kisfaludy Irodalmi Körben tartott ismeretterjesztő előadásokat. Tanulmányai a Földrajzi Közleményekben, a Természettudományi Közlönyben, a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapokban, a Witterungsberichte aus Ungarnban, a Meteorológiai Intézet évkönyveiben, növényfenológiai megfigyelései a Phenologische Mitteilungenben jelentek meg. Több, az ifjúság technikai művelődését és készségét szolgáló, ma is használatos könyv írója. Főbb művei: A rádió és a meteorológia; Kisdinamók készítése; Galvánelemek és akkumulátorok készítése és kezelése; Ködfénylámpa-kísérletek és gyakorlati alkalmazásuk.

Szókimondó természete miatt nem mindegyik tanügyi elöljárója kedvelte. Iskolai élete során gyakran mellőzték, de az Eötvös Loránd Fizikai Társulat felismerte és értékelte érdemeit: 1962-ben Mikola-díjjal tüntette ki. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat díszoklevéllel adózott munkásságának, kiváló munkájáért megkapta a Hegyfoky (1943) és a Steiner (1955) érmet is. 1965. január 23-án hunyt el, a győri Szent Imre-templom kriptájában nyugszik.

(Források:  *Fizikai Szemle, 1965  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Simon Antal: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja)