1986. március 18-án hunyt el Bernard Malamud amerikai író, a második világháború utáni amerikai prózairodalom egyik legmarkánsabb alakja.

1914. április 26-án született Brooklynban. Orosz zsidó emigráns szülei a cári pogromok elől menekültek az ígéret földjére, Amerikába. (A Malamud felvett név, héberül tanítót jelent.)

Iskoláit New York-ban végezte, 1932-36 között a New York-i City College-ban, majd 1937-ig a Columbia Egyetemen tanult, ahol 1942-ben tudományos fokozatot is szerzett. 1940-től hivatali tisztviselő volt, mellette egykori középiskolájában az esti tagozaton tanított. 1949 és 1961 között az Oregoni Állami Egyetemen, majd 1961-től egy rövid, a Harvardon eltöltött időszakot kivéve, haláláig a Vermont állambeli Bennington College-ban oktatott irodalmat és írásművészetet.

Élete meglehetősen csendben, botrányoktól, hangos eseményektől mentesen folyt, a tanulás, tanítás és írás hármasság jegyében zajlott, csak a fontossági sorrend változott életének egy-egy időszakában. Íróként viszonylag későn, 36 éves korában lépett a nyilvánosság elé, bár egyetemi évei óta írogatott. Kezdetben rövid novellái jelentek meg, első regénye, az Őstehetség 1952-ben látott napvilágot. Időközben megnősült, felesége, Ann de Chiara élete végéig biztosította férje számára a nyugodt családi hátteret. Két gyermekük született.

1957-ben adta közre A segéd című regényét, egy fiatal huligán és egy idős zsidó fűszeres történetét, amely ráirányította a közönség és a kritika figyelmét, a mű kapcsán Hemingway, Csehov, Dosztojevszkij nevét emlegették, s ő nem is tagadta hatásukat. Az igazi áttörést az 1966-os A mesterember című regény jelentette: a főhős Jakov Bok történetében egy valóban megtörtént gyilkossági esetet dolgozott fel, és komor képet festett az oroszországi zsidóüldözésről. A regény a következő évben elnyerte a Pulitzer-díjat és a rangos Nemzeti Könyvdíjat, íróját az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választották. A regényből 1968-ban John Frankenheimer rendezett Oscarra is jelölt filmet, Alan Bates és Dirk Bogarde főszereplésével.

Bernard Malamud amerikai író

A nagy sikerű regényt a hat összefüggő történetet tartalmazó novelláskötet, a Fidelman képei követte. 1971-ben újabb regénnyel jelentkezett, A lakók a magyar olvasók körében talán a legismertebb és legkedveltebb műve. Hősei, egy lebontásra ítélt romházban együtt lakó zsidó és fekete író ellenségeskedésének leírásában a XX. század embere önmagát szemlélheti, mindennapi kétségeinek, gyűlölködéseinek, egymásra acsarkodásának tragikus értelmetlenségét. Az 1982-es Isteni kegyelem című utópisztikus művében már arra figyelmeztet, hogy mindezek a gyűlölködések, ellenségeskedések az emberiség pusztulásához vezethetnek.

Utolsó regényének pesszimizmusát leszámítva regényeinek és novelláinak végkicsengése kevésbé borúlátó. Realista kiindulású, ám gyakorta a fantázia világába áthajló műveinek tipikus hősei egyszerű kisemberek, olykor csetlő-botló chaplini figurák, akik minden balszerencse, kedvezőtlen fordulat ellenére is megőrzik hitüket, emberi méltóságukat, magukban hordozva az újjászületés ígéretét. "Hősök nélkül mind egyszerű emberek lennénk, és nem tudnánk, milyen messzire mehetünk" - mondta.

Az írás és a munka mellett sokat utazott, 1978-ban Magyarországra is ellátogatott. 1986. március 18-án manhattani otthonában, szívroham következtében halt meg.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)