1833. január 6-án született Beniczky Ferenc jogász, politikus. Jogi diplomáját a fővárosban szerezte, később külföldi tanulmányutat tett Nyugat–Európában a közgazdasági és a közigazgatási viszonyok megismerése céljából. Az ötvenes években hírre kapott bátorsága, mivel egy osztrák vadásztisztet, aki a magyarokat gyalázta, párbajban agyonlőtte. Az újonnan szervezett honvédségben századosi rangban szolgált. Bajza József leányát, Bajza Lenke írónőt vette el feleségül. 1868–ban minisztériumi tanácsos, 1869-ben a gödöllői királyi kastély jószágigazgatója volt. 1872-ben visszavonult zsámboki birtokára gazdálkodni. 1880-ban a gödöllői választókerület országgyűlési képviselője lett. 1882-ben Ferenc József kinevezte Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává, majd 1884-ben a Belügyminisztérium államtitkárává. 1888-ban az Opera- és Nemzeti Színház intendánsává választották azzal a megbízással, hogy megvalósítsa a takarékossági terveket. Ő volt az, aki Erkel Sándor helyére Gustav Mahlert állította zeneigazgatónak. 1890-ben Pest vármegye és Kecskemét város főispánja lett. Ezt a tisztséget 1905. április 12-ig töltötte be. 1905. május 14-én hunyt el. A zsámboki templom kriptájában, a család sírboltjában van eltemetve.

Köztiszteletben álló, kiegyensúlyozott politikai és társadalmi tevékenysége tiszteletére Kecskemét és Budafok önkormányzata utcát nevezett el róla. 1900-ban, főispáni működésének tizedik évfordulója alkalmából Kiskunfélegyháza és Újpest díszpolgári címmel tüntette ki. Birtokosa volt a Ferenc József-rend nagykeresztjének is.
(Források:  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1892  *Tolnai Nagylexikon  *Újpest lexikon)